A beszéd a legtöbb ember számára könnyedén megy, pedig minden bizonnyal komplex kognitív folyamatok állnak a hátterében. A mondanivalót meg kell tervezni, méghozzá a nyelvtani szabályoknak megfelelően megkomponált mondatokba kell rendezni, hogy elvárható legyen, hogy a beszélgetőpartnerünk is megértse a közlést. Érdekes módon a nyelvészet elsősorban európai nyelvek vizsgálata alapján állapította meg a beszéd tervezéséhez szükséges időt. Felmerült, hogy az ún. referencia-váltós nyelvek, melyek például Új-Guinea területén fordulnak elő, a szokásostól hosszabb tervezést igényelnek, mert előre kell jelezni bennük, hogy a következő tagmondat alanya változik-e az előzőéhez képest. Egy új kutatás eredményei beigazolni látszanak a sejtést.
Az Európában beszélt nyelvek többségében egyszerűen főnevekkel vagy névmásokkal utalunk az egyes cselekvések alanyaira. Vannak azonban olyan nyelvek, amelyekben egy speciális tag jelöli, hogy az adott mondatrész ugyanarra az alanyra vonatkozik-e, mint az azt megelőzőben, vagy nem. Ezeket a nyelveket referencia-váltós nyelveknek nevezik a nyelvészek. Ezek a nyelvek az Amazonas-medence, Észak-Amerika és Új-Guinea területén jellemzőek. Attól különlegesek tehát, hogy amikor többszörösen összetett mondatokat képeznek, akkor minden egyes újabb tagmondatban jelezniük kell, hogy a tagmondat alanya ugyanaz, mint az előző tagmondaté, vagy más.
Nézzünk erre egy példát. Vegyük a következő kis történetet: „A macska megharapta a kutyát. Aztán beszaladt az asztal alá, ahol üresen találta a tálkáját. A kutya tovább ugatott rá. A macska kimenekült az udvarra.” Egy referencia-váltós nyelvben ugyanez a történet valahogy így festene: [A macska harapja -NINCS-VÁLTÁS – a kutyát], [fut – NINCS-VÁLTÁS – az asztal alá], [találja – VÁLTÁS – a tálkát üresen], [a kutya ugat – VÁLTÁS – a macskára], [a macska kimenekült az udvarra]. A referencia-váltós nyelvek vizsgálata két szempontból is fontos a nyelvészet számára. Egyrészt a mondatok feldolgozásában több vizsgálat szerint is érvényesülnek prediktív folyamatok, melyek segítik a következő mondattagok értelmezését. Az viszont egyelőre nem világos, hogy ilyen prediktív folyamatokat vajon az igéken álló ragok is kiváltanak-e. E kérdés elbírálására kiválóan alkalmasak a referencia-váltós nyelvek, hiszen ezeknél az ige gyakran együtt áll a referencia-váltást jelző elemmel, vagyis elvileg hordoz némi információt az utána következő mondatrésszel kapcsolatban.
A másik kérdés, aminek az elbírálásában sokat segíthet a referencia-váltós nyelvek tanulmányozása, hogy mennyire gondolkodnak előre a nyelvhasználók, amikor beszélnek. Egy sor vizsgálat mutatja, hogy a beszélők az összetett mondatok kimondása előtt már elkezdik megkomponálni azt. Egy vizsgálat szerint az emberek nagyobb késleltetéssel kezdenek bele többszörösen összetett mondatokba, mint a rövidebb összetett mondatokba. Egy másik vizsgálatban képek alapján kellett mondatokat alkotnia a kísérleti résztvevőknek. Ebben a kísérletben attól függött a beszéd megkezdésének késedelme, hogy hogyan kapcsolódott a harmadik tagmondat a többszörösen összetett mondatba. Ez arra utal, hogy a beszélők már a beszéd megkezdése előtt elkezdik a mondatok összeállítását. A referencia-váltós nyelveknél a beszélő elvileg kénytelen legalább a következő tagmondatot figyelembe venni a beszéd megkezdésekor, hiszen az első tagmondatban jeleznie kell, hogy ki vagy mi a következő tagmondat alanya.
A nungon nyelv
A referencia-váltós nyelvek ritkasága miatt még nem volt olyan kutatás, amely az előbb említett kérdéseket vizsgálhatta volna e nyelvek egyikén. Ahhoz, hogy egy ilyen kísérletsorozat létrejöhessen, egy antropológus már 2011 óta szoros kapcsolatot ápol egy törzzsel, melynek tagjai a nungon nyelvet beszélik, amely természetesen a referencia-váltós nyelvek közé tartozik. A törzs tagjai egy kéthetes ünnepség keretei között vettek részt a kísérletekben, amíg a kísérleten kívül nem sok mással foglalkoztak; ezt az tette lehetővé, hogy korábban megfelelő mennyiségű élelmiszert és tűzifát raktároztak el. Mindezek mellett a kísérletvezetők a törzs magasabban iskolázott tagjai közül kerültek ki, így a kísérleti feladatok minden apró részletének magyarázatát az anyanyelvükön hallgathatták meg. Érdemes még megemlíteni, hogy a feladatok során szemmozgáskövető berendezést és két laptopot is használtak a kutatók, ezek áramellátását egy hordozható napelemmel biztosították.
A kutatók az első kísérlettel a hallott szöveg értelmezését segítő prediktív folyamatokat igyekeztek tetten érni. Az elrendezés lényege az volt, hogy egy képernyőn szereplők képei jelentek meg, miközben a résztvevők hosszú, akár 15 tagmondatból álló összetett mondatokat hallgattak. A feladat során a résztvevők szemmozgását is követték. A kutatók azt feltételezték, hogy a referencia-váltást jelző tagok szemmozgásokat fognak kiváltani, amelyek az addig fókuszban lévő szereplőtől távolítják a tekintetet. Az adatok nem erősítették meg ezt az elvárást. A szerzők szerint ennek talán az lehet az oka, hogy a referencia-váltás maga nem elég informatív. Ez a tag csak annyit jelez, hogy a következő mondatrész másik alanyra fog vonatkozni, az alany kilétét azonban csak a következő mondat árulja el.
A második kísérletben azt vizsgálták, hogy mennyire kell előre gondolkodnia a nungon nyelv használóinak. Az elrendezés hasonló volt, mint az első kísérletben. A résztvevők ezúttal is szereplőket ábrázoló képeket néztek a monitoron, miközben a szemmozgásaikat rögzítették. A feladat az volt, hogy szőjenek egy történetet a képek köré. A kutatók azt feltételezték, hogy a szemmozgások akkor indulnak meg az új szereplő felé, amikor fejben már az adott szereplőre vonatkozó mondatrészeket állítják össze a kísérleti résztvevők. A szemmozgások elemzése azt mutatta, hogy általában három másodperccel az alany leváltását jelző tag kimondása előtt már megindult a tekintet az új szereplő képe felé. Az angol nyelvben nagyjából egy másodperccel tart előrébb a tervezés, mint maga a beszéd, úgy tűnik tehát, hogy a nungon komolyabb tervezést igényel.
A referencia-váltós nyelvek komolyabb tervezést igényelnek
Az eredmények szerint tehát a referencia-váltás nem segíti számottevően a hallott szöveg feldolgozását, viszont a beszédprodukció komolyabb tervezést igényel, mint az egyszerűbb nyelvtant alkalmazó nyelvek esetében. A kutatás kieszelőjét egyébként nem lepték meg az eredmények. Már több mint tíz éve a Towet nevű falu közösségével dolgozik és a nyelvet is megtanulta. Arra figyelt fel, hogy amikor nungon nyelven beszél, alaposabban átgondolja, hogy mit is akar mondani. Nyilván sok esetben igaz, hogy amikor az ember nem az anyanyelvét használja, akkor valamivel jobban át kell gondolnia a mondandóját, de egy nyelvész talán jobban felfigyel azokra az apró különbségekre, amiknek a meglétét a vizsgálat is alátámasztja. Érdekes kérdés, hogy vajon van-e bármilyen viselkedéses következménye annak, hogy több tervezést igényel egy nyelv használata? A tervezés a végrehajtó funkciókon múlik, amelyek jellemzően a viselkedés magasabb rendű szervezését teszik lehetővé. Ha valaki több tervezést igénylő nyelvet beszél, az talán más területeken is hajlamosabb megfontoltabban viselkedni? Esetleg épp ellenkezőleg, a nyelvhasználat nehézsége miatt kevesebb erőforrás marad más helyzetekben?
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2022/27. számában jelent meg, az Agyi aktualitások rovatban.
Források
Extended speech planning in Nungon | Nature Reviews Psychology
Cross-clause planning in Nungon (Papua New Guinea): Eye-tracking evidence | SpringerLink
