Az idegrendszer a szövetes állatok egyik szervrendszere, ami az állat szervezetének működéseit hangolja össze. Nézzük, mit takar ez a tömör definíció!

Mozgás

jellyfish.gif

A szövetes állatok legegyszerűbbikei a csalánozók. Ezek a lények (többnyire) a tengerek vizében élnek, és néhány képviselőjük kifejlett példányai szabadon úszva fogják el áldozataikat. Az úszáshoz egyidejűleg kell összehúzniuk a testük izmait, így az ernyőből kipréselődik a víz, a test pedig ezzel ellentétes irányba mozdul el. Az izmok egyidejű összehúzódását az idegrendszerük vezényli. Hogy az idegrendszer legalapvetőbb feladata a helyváltoztató mozgás koordinálása, az előgerinchúrosoknál tapasztalható jelenség is alátámasztja: az előgerinchúrosok lárvái úszva keresnek megfelelő helyet a letapadáshoz, amit csőidegrendszerük tesz lehetővé. A kifejlett állat azonban helytülő, szűrögető életmódot folytat, így nincs szüksége idegrendszerre és az valóban fel is szívódik a fejlődése során.

Érzékelés

flyeating.gif

A házilégy már jóval összetettebb élőlény, és amint azt láthatjuk, ezt mozgásának sokoldalúsága is tükrözi. A mellékelt mozgókép tanúsága szerint viszont a lábak mozgatása nemcsak a helyváltoztatást szolgálja. A házilégy lábain olyan receptorok vannak, amelyek a tápanyagokra érzékenyek. Amikor az állat beletapicskol a szörpbe, ezek a receptorok jelet produkálnak, ami az idegrendszer útvesztőjében végül a szájszervet irányító idegsejtekhez is eljut, és kezdődhet a lakoma. Az állat érzékszervei és idegrendszere lehetővé teszik, hogy a környezetének számára lényeges elemeire reagálni tudjon. Az állat környezetéből tehát következtethetünk a receptorainak minőségére is: a szárazföldön például többnyire jól jön az elektromágneses hullámok egy bizonyos spektrumának érzékelése, mivel ezek a hullámhosszak visszaverődnek az olyan dolgokról, amiről az állat teste is visszaverődne. Ez a barlangok mélyén is igaz, de mivel ott nincsen elég sok ezekből az elektromágneses hullámokból, a barlangi élőlények többnyire nem rendelkeznek rájuk érzékeny receptorokkal.

Tanulás

conditionedrat.gif

Az oldalt látható patkány még egy fokkal összetettebb viselkedést mutat. Hosszú kiképzést követően megtanulta, hogy a pedál lenyomására táplálék kerül az alsó kis rekeszbe. Az idegrendszerében valahogy egymásra találtak azok a sejtek, amelyek a kar látványát, illetve az étel megjelenésének lehetőségét képviselik. Innentől fogva, ha a gyomra ürességét jelző idegsejtek altiválódnak, az állat a pedálhoz siet. Az idegrendszer tehát azt is lehetővé teszi, hogy az élőlény kiismerje környezete összefüggéseit. A környezetébe más élőlények is beletartoznak. Az élőlények kommunikációval lépnek interakcióba egymással: jelzések sokaságát adják-veszik, és ezt is mind az idegrendszerük vezényli. Hosszú tanulás révén a faj egyedei „belelátnak” a másikba: ha így néz, akkor bunyózni akar, ha olyan hangot ad, akkor veszélyt észlelt. Az egyedek közti kommunikáció csúcsa azonban kétségtelenül a nyelv. Az ember ezzel majdnem bármit képes fajtársainak átadni. Ehhez az idegrendszer a hangalapú szimbólumot egy érzéklettel vagy valami elvontabb dologgal párosítja, aztán a gégeizmok összehúzódásának finomhangolásával létrehozza a megfelelő hangokat. A másik idegrendszer a belső fül struktúráinak segítségével neurális jellé alakítja ezt, aztán a saját asszociációi alapján megfejti a szimbólumok jelentését.

Szóval …

… az idegrendszer valóban a szervezet működéseit hangolja össze, ám nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szervezetbe maga az idegrendszer is beletartozik. Az idegrendszer a törzsfejlődés során önszabályozása révén olyan jelenségeket is képessé vált létrehozni, amiről egy szerény csalánozó idegrendszere még csak álmodni sem mer. Az érzékelés és a mozgás csak a jéghegy csúcsa. A tanulás révén az érzékletek más érzékletekkel, és mozdulatokkal kötődhetnek össze, hogy az állat még hatékonyabban lavírozzon környezetében. Ehhez újabb és újabb idegsejteknek kell beékelődni az érzékszervek és a mozgatószervek közé. Az így létrejövő idegi hálózatok összetettségének fokozódása révén pedig a törzsfejlődés során létrejött egy olyan idegrendszerfajta is, ami beszédet képes produkálni, sőt ennek segítségével, társaival karöltve saját maga működését firtatja!

Vissza az Alapokhoz!