A szerelem az idegtudósnak az egekbe magasztalt társas kötődés, amit lényegében a földipockok is átélnek.
A szerelemről nehéz lenne úgy bevezetőt írni, hogy ne legyen közhelyekkel teletűzdelve a szöveg, úgyhogy ezt nem is próbálom erőltetni. Nézzük inkább milyen alapon beszél bárki is a szerelem neurobiológiájáról. A szerelem előfeltételének tartott páros kötődés már a rágcsálók körében is megjelenik, így ezen állatfajok segítségével közelebb juthatunk a jelenséghez. A páros kötődés a monogám fajok párjai között kialakuló kapcsolat, a párok általában megosztják a territóriumukat és az utódok gondozását, illetve többnyire együtt párzanak. A halaknál, kétéltűeknél és hüllőknél ritkán jelenik meg a szociális monogámia, a madaraknál viszont nagyon gyakori és az emlős fajok 9%-ánál szintén jellemző.
A páros kötődés neurobiológiáját elsősorban a préri földipocokban vizsgálták. Ez a faj az Amerikai Egyesült Államok középső részén él és szociálisan monogám, vagyis az egyedek párokat alkotnak és kötelékük többnyire élethosszig tart. Különböző kísérleti eljárásokkal lehet kimutatni a párok ragaszkodását: például ha egy pár ketrecébe új egyedet helyeznek, a pár továbbra is egymás társaságát keresi, mintsem az idegen pocokét.
A préri földipocoknak több közeli rokona is van, amelyek nem monogámok. A fajok idegrendszeri sajátosságainak összehasonlításával kiderült, hogy a préri földipocok agyának több pontján különbözik például az oxitocin és a vazopresszin receptorainak mennyisége. Az oxitocin számos eredmény szerint fontos a páros kötődés kialakulásában, de a szülő-gyermek kapcsolat kialakulásához is nélkülözhetetlen. Feltehető, hogy ennek az ősibb szociális kapcsolatnak a kialakulását lehetővé tévő mechanizmusok jutottak szerephez a páros kötődés kialakításában is.
A vazopresszinnek szintén szerepe van a kötődés kialakulásában, azonban úgy tűnik, hogy ahhoz is elengedhetetlen, hogy a hím pocok védelmezze a párját. A páros kötődés megjelenése után a préri földipockoknál jelentősen fokozódik a hímek aggressziója az idegen fajtársakkal szemben (nemre való tekintet nélkül), ami feltehetőleg a pár együttmaradását szolgálja és egyébként a dopaminerg neurotranszmisszióval is kapcsolatba hozható. Mivel a fajtársakkal szembeni aggresszió szükséges a territóriumok fenntartásához, elképzelhető, hogy ez a viselkedési jegy a territorialitás repertoárjából került be a páros kötődést szolgáló mechanizmusok közé.
A dopamin szerepét a jutalmazásban számos vizsgálat támasztja alá és a páros kötődés kialakulásában is vastagon benne van: a párosodás során a pockoknál dopamin szabadul fel, ennek gátlása pedig megakadályozza a kötődés kialakulását. A dopaminerg rendszer minden jutalom-vezérelt viselkedésben fontos szerephez jut, így például a kabítószer függőség kialakulásában ugyanúgy alapvető szerepe van, mint a páros kötődés létrejöttében. A páros kötődés fenntartásában azonban nem csak a párhoz kötött magas jutalomérték játszik szerepet, hanem a pár hiánya által keltett negatív érzelmek is. A pockoknál például kimutatták, hogy a pártól való elszakítás hatására fokozódik a depresszív viselkedés és a stresszreakcióhoz köthető élettani változások is megjelennek.
Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a páros kötődés kialakulásához szükségesek az oxitocin és a vazopresszin által közvetített jelek, illetve a párzás során felszabaduló dopamin is. Az oxitocin a szülő-utód kapcsolatok kialakulásához is szükséges, a vazopresszin pedig a territoriális viselkedéssel hozható kapcsolatba, így feltételezhető, hogy ezekből az ősibb magatartásformákból alakultak ki a páros kötődés viselkedési elemei. A dopamin közreműködésével a felek számára jutalmazó hatású lesz a másik társasága, így keresni fogják egymást. A kapocs fennmaradását a más fajtársakkal szemben tanúsított fokozott aggresszió, illetve a pár hiánya által kiváltott stressz is segíti. A szerelem titkait persze még nem fejtették meg, de a szerelem alapjául szolgáló páros kötődésről már sok információt felhalmoztak a kutatók, az ezekre épített elképzelések pedig jól tükrözik a szerelmesek tapasztalatait.
Forrás
The neural mechanisms and circuitry of the pair bond | Nature Reviews Neuroscience
