Egy új tanulmány arra világított rá, hogy milyen fontos szerepük van a tapintásért felelős receptoroknak a szexuális izgalom kialakulásában.
A legtöbb élő faj fennmaradása szempontjából a szexuális reprodukció elengedhetetlen, így nem meglepő, hogy ezen fajok viselkedésének egy jelentős szelete szerveződik e tevékenység köré. A szexuális viselkedésben fontos szerepe van az érzékelésnek, hiszen először is találni kell egy alkalmas partnert, ami a helyváltoztató mozgást végző állatokat sajátos kihívások elé állítja. A szexuális viselkedés azonban nem merül ki a párválasztásban, sőt akkor jelenhet meg teljes egészében, amikor már rendelkezésre áll a megfelelő partner. Ezen a ponton is központi szerephez jut az érzékelés, a látvány, a hangok, az ízek, a szagok és nem meglepő módon az érintések is. Egy új tanulmány az érintés egyik receptorának szerepét tisztázta a szexualitásban.
A tapintás és a szomatoszenzoros rendszer
A tapintás egyike az öt fő érzéki modalitásnak, melyek közé még a látást, hallást, szaglást és ízlelést sorolják. Ezek persze nem fedik le teljesen az emberi tapasztalás sokszínűségét, viszont minden kétséget kizáróan a legbehatóbban tanulmányozott érzékek. A látás, hallás, szaglás és ízlelés abban hasonlítanak egymásra, hogy a receptoraik jól behatárolható, kisméretű területeken helyezkednek el. A receptorok valamilyen környezeti inger neurális jellé való átalakítását végzik. Ez a koncepció egyébként sejtszintű és molekuláris komponensekre is használatos, ami kicsit nehezebbé teheti a rendszer átlátását elsőre. Mindenesetre a tapintás abban tér el a többi érzéki modalitástól, hogy a receptorai a teljes bőrfelületen megtalálhatók, tehát jóval nagyobb területen helyezkednek el, mint például a látás (retina) vagy a hallás receptorai (belső fül).
Propriocepció és interocepció
A klasszikus érzékeken kívül egy más érzékelőrendszerek is hozzátesznek az ember tudatos élményéhez. Ezek egyike a propriocepció, amely a test helyzetének érzékelését takarja. Ebben ugyan a tapintásnak is van szerepe, de a főleg az izmok és inak feszülését érzékelő receptoroknak tulajdonítják a szakértők. Az interocepció a belső szervek állapotának érzékelését takarja. Sokféle receptor köthető hozzá, a gyomor feszülését jelző receptoroktól a vér oxigén és szén-dioxid koncentrációjára érzékeny receptorokig. A propriocepció és az interocepció az utóbbi időkben kaptak nagyobb figyelmet az idegtudományban és így manapság már gyakran vált ki fintorgást a hozzáértőkből, ha valaki csak öt érzéket emleget.
A tapintásért felelős rendszert szomatoszenzoros rendszernek nevezik, ahogy a látásért felelős rendszer a vizuális, míg a hallásért felelős az auditoros rendszer. A szomatoszenzoros rendszer receptorai a bőrben találhatók és több változatuk ismeretes. Ezek a Meissner test, a Merkel-sejt, a Pacini test és a Ruffini végződések. Ezek közül a Merkel-sejtek azok, amelyek a finom érintés érzékelésében központi szerepet játszanak. A Merkel-sejtek olyan idegsejtekkel állnak kapcsolatban, melyek sejtteste az ún. hátsó gyöki dúcokban található, tehát a gerincvelő hátulsó részén kilépő ideghez tartozó dúcban helyezkednek el. Ezek a sejtek gerincvelői neuronokkal képeznek kapcsolatot és a receptorok által generált jelek így a gerincvelő hátulsó kötegeiben jutnak el az agyba. Ahogy az az érzékelő rendszereknél lenni szokott, a jelek feldolgozása a talamuszban folytatódik, majd innen kerülnek az agykéregbe. A szomatoszenzoros rendszer által generált jelek az agykéreg posztcentrális tekervényen elhelyezkedő területére jutva hoznak létre tudatos tapintásélményt.
A tapintásért felelős receptorok felfedezése
A tapintásért felelős idegrendszeri folyamatokat nagyvonalakban már jól ismerték az idegtudósok, ám 2010 környékén a receptorok működésének molekuláris biológiáját is felderítették. A munkát 2021-ben díjazták: Ardem Patapoutian kapta a Fiziológiai és Orvostudományi Nobel-díjat (David Julius társaságában) a tapintás (és a fájdalomérzékelés) molekuláris alapjainak feltárásáért. Ez a negyedik Nobel-díj volt, amit valamilyen érzékelési folyamat felfedezéséért osztott ki a Nobel-bizottság. Ardem Patapoutian és csapata azonosított egy sejtvonalat, melynek tagjai ionáramokat produkáltak érintés hatására. Ezután szisztematikus vizsgálatokba kezdtek, hogy kiderítsék, melyik gén kiütése szünteti meg ezt a jelenséget. Így fedezték fel a PIEZO1 és PIEZO2 névre keresztelt receptorokat, melyek neve a görög nyomás szóból származik. Az utóbbi években az is kiderült, hogy pontosan milyen térszerkezet-változás eredményeképp engednek át ionokat a membránon, hogy elektromos jelet produkálhasson az idegsejt.
Egy amerikai kutatócsoport ezúttal a PIEZO2 szerepét vizsgálta a szexuális viselkedésben. Újabban a mechanikus ingerekre érzékeny receptorokat két csoportba osztják, magas és az alacsony küszöbértékű csoportokba. A magas küszöbértékű receptorok csak intenzív ingerlés hatására lépnek működésbe és jellemzően a fájdalomérzékelésben játszanak szerepet. Ezzel szemben az alacsony küszöbértékű receptorok az enyhébb ingerlés hatására is jelet produkálnak és így a tapintásért felelnek. A kutatók azt találták, hogy a perineális terület (a nemi szerv és az ánusz közötti bőrfelület) ingerlése hatására főleg az utóbbi, vagyis az alacsony küszöbértékű receptorok reagáltak. A magas küszöbértékűek még a legdurvább ingerlés hatására is csak ritkán képeztek jelet.
A kutatók ezután olyan egértörzsekkel folytatták a kísérletezést, melyekben a PIEZO2 nem fejeződik ki normálisan. Azt találták, hogy a finom ingerlés hatására így nem jelent meg az erekció, vagyis a jellemző válasz. A kísérleti állatok azonban normálisan reagáltak a fájdalmas ingerekre. A PIEZO2 hiányában nem tudtak normálisan párzani a kísérleti egerek, noha a motivációjuk megvolt hozzá. További vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a szexuális viselkedés neuroendokrin háttere normális a PIEZO2 hiányos állatoknál, vagyis a szexuális viselkedés problémáit a tapintás kiesése okozza közvetlenül.
Érdekes módon a PIEZO2 embereknél is elvesztheti normális funkcióját. Ezt a genetikai rendellenességet PIEZO2-deficiencia szindrómának nevezik és egy sor vázrendszerrel kapcsolatos problémát eredményez, mivel a PIEZO2 fontos szerepet játszik a testérzékelésben is. A kutatók öt személyt vontak be a vizsgálataikba, akiket PIEZO2-deficiencia szindrómával diagnosztizáltak. A résztvevők önbeszámolója alapján arra a megállapításra jutottak, hogy normális szexuális életet élnek, azonban nehezebben reagálnak a nemi szervek ingerlésére, mint az átlag. Minden résztvevő arról számolt be, hogy alternatív módszerekkel kompenzálják az érintésre való csökkent érzékenységet (pl. a látványra koncentrálnak, vagy a hő-, illetve akár a fájdalomérzetre).
Az új eredmények tehát arra világítanak rá, hogy a PIEZO2 receptornak fontos szerepe van a szexuális viselkedésben. A vizsgálatok szerint ez a receptor szabad idegvégződéseken is megjelenik a perineális területen és jelentősen hozzájárul a szexuális izgalom és élvezet létrejöttéhez. Ugyan az emberek képesek kompenzálni a receptor hiányából adódó problémákat, az új ismeretek egyszer talán segíthetnek helyreállítani a PIEZO2-deficiencia szindrómát is.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány Agyi aktualitások rovatában jelent meg.
