A koronavírus már távoli problémának tűnik, hiszen ebben az évben sok más jelenség zavarta meg az átlagember nyugalmát. A koronavírussal kapcsolatban azonban még mindig sok a kérdés, ezek megválaszolására pedig újabb és újabb tanulmányok látnak napvilágot. Egy új kutatás például arra enged következtetni, hogy a COVID-19-hez köthető neurológiai tünetek inkább a szervezet sérülékenységéből adódnak és nem kifejezetten a vírus specifikus hatását tükrözik.
A koronavírus (SARS-CoV-2) a légutakban sokszorozódó, cseppfertőzés útján terjedő vírus, melynek leggyakoribb tünetei a köhögés, láz, a szaglás és az ízlelés elvesztése. Ahogy a vírus egyre hosszabb időn át körözött az emberekben, újabb variánsai alakultak ki, melyek valamelyest eltérő tüneteket okoztak. Hamarosan azonban az is kiderült, hogy a fertőzés idegrendszeri problémákat okozhat. A szaglás és az ízlelés elvesztése egyébként is ilyenek, ám a betegek beszámoltak izomfájdalomról, zavarodottságról, beszédképtelenségről és akár tudatzavarról is. Ezek súlyos neurológiai tünetek, melyek általában agyi érkatasztrófa vagy traumatikus agysérülés hatására alakulnak ki.
Hogyan okozhat neurológiai tüneteket a koronavírus?
A kórokozók kétféleképpen károsíthatják az idegszövetet: közvetlenül vagy közvetve. A behatoló támadhatja közvetlenül az idegsejteket, így okozva azok pusztulását. Az idegszövet azonban különösen érzékeny az oxigénellátásra így, ha a kórokozó a keringési rendszert vagy a légzőrendszert veszi célba, a vérben szállított oxigén mennyiségének lecsökkentése által közvetve árthat az idegsejteknek.
Hogy a koronavírus-járvány hátterében álló koronavírus (SARS-CoV-2) hogyan károsítja az idegrendszert az máig nem ismert teljes bizonyossággal. Ismert, hogy a vírus néhány közeli rokona (SARS-CoV és MERS-CoV) közvetlenül fertőzheti az agyat. Ezek a vírusok kimutathatók voltak az áldozataik idegrendszeréből, illetve kísérletileg fertőzött állatok agytörzséből is. Az agytörzsi érintettség egyébként jól magyarázhatja a zavarodottságot és a tudatvesztést, hiszen itt találhatók azok a sejtcsoportok, melyek az éberséget hozzák létre. Ezen sejtcsoportok aktivitása számos eredmény szerint összefüggésben van az éberségi szinttel.
A koronavírus esetében többször előfordult, hogy még a légúti tünetek megjelenése előtt jelentkeztek a neurológiai problémák, ami arra enged következtetni, hogy a vírus közvetlenül az idegrendszert támadja. Ennek ellenére számos tanulmány született, amely nem talált bizonyítékot arra, hogy a vírus a betegek idegsejtjeiben is megjelenne. Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy a koronavírus közvetve károsítja a neuronokat, a vérellátás megzavarása révén. Lehetséges továbbá, hogy az általa kiváltott immunaktiváció is idegi károsodáshoz vezet.
A hosszú COVID neurológiai tünetei
A koronavírus azonban nem csak az akut fertőzés során képes neurológiai tüneteket okozni, hanem akár hónapokkal a fertőzés után is. A felgyógyult betegek egy része koncentrációzavarról, fejfájásról, gyenge szaglásról, fáradékonyságról és izomfájdalomról számol be, ezen tünetek együttesét hosszú COVID szindrómának nevezik. Jelenleg nem világos, hogy ezek a tünetek valóban a vírusfertőzés fiziológiai hatásainak következményeképp alakulnak-e ki. Egy tanulmány például azt mutatta ki, hogy az említett tünetek erősebb összefüggést mutatnak azzal, hogy a személy azt gondolja-e, hogy volt koronavírus fertőzött, mint azzal, hogy van-e laboratóriumi teszt, ami ezt alátámasztja. Ezt az eredményt kétféleképpen lehet magyarázni: a hivatalos tesztelést nem vette mindenki igénybe, aki fertőzött volt, vagy a panaszokat nem a fertőzés okozza, hanem az a hiedelem, hogy az ember fertőzött volt. Ebben a kérdésben nehéz igazságot tenni, hiszen a hivatalos adatokon túl, a kutatók csak a vizsgálatokban résztvevők önbeszámolójára hagyatkozhatnak. Az efféle beszámolók azonban mindig magukban hordozzák a visszatekintésből eredő pontatlanságot és bizonytalanságot.
Egy amerikai kutatócsoport úgy hidalta át az utólagos beszámolók használatából eredő problémákat, hogy az amerikai egészségügyi rendszer adatait elemezte. A vizsgálatba nagyjából 150 000 olyan egyén adatait vonták be, akik bizonyítottan koronavírus fertőzöttek voltak és legalább 30 nappal túlélték a fertőzést. A betegek között több mint 15 000 személy került kórházba a fertőz miatt és 5 000 került intenzív osztályra. A fertőzöttek csoportját egy majdnem 6 millió főt tartalmazó kontroll csoporttal vetették össze, akik ugyanabban az időszakban voltak orvosi vizsgálaton, ám nem voltak COVID-osak. Ezen felül volt még egy második kontrollcsoport is, akik még a pandémia előtti időben voltak felmérésen orvosaiknál (~ 6 millió személy).
Az elemzések szerint a koronavírusos csoportban jóval nagyobb (x1,4) volt annak az esélye, hogy egy évvel a felmérést követően valamilyen neurológiai probléma jelentkezik. A neurológiai komplikációk között a leggyakoribbak az agyi keringési zavarok, az agyvelőgyulladás, a kimerültség, a kognitív zavarok, mentális zavarok, fájdalommal járó kórképek és izomműködési zavarok voltak. Az elemzésekből az is kiderült, hogy az idegrendszer érintettségére utaló tünetek azoknál voltak gyakoribbak, akik kórházba kerültek a fertőzés miatt, illetve az életkor is súlyosbító faktor volt. Ezek arra utalnak, hogy a neurológiai tünetek kialakulása nem feltétlenül a vírus közvetlen hatásának tudható be, hanem valószínűleg közvetett hatásnak, amit súlyosbítanak a már meglévő egészségügyi problémák.
A vizsgálatnak azonban van néhány gyenge pontja, amire külön felhívták a figyelmet a terület szakértői. Egyrészt a mintának jelentős része fehérbőrű férfiakból állt, tehát nem egyértelmű, hogy a konklúziók mennyire érvényesek más népcsoportok, illetve a másik nem képviselőire. Azt is fontosnak tartották kiemelni, hogy informatív lett volna olyan kontrollcsoportot is bevonni az elemzésbe, akik szintén valamilyen fertőzéssel jelentek meg orvosaiknál, hogy kiderüljön, mennyire specifikusak a koronavírusra a feljegyzett tünetek.
Mit lehet biztosan tudni a koronavírus idegrendszerre gyakorolt hatásáról?
Az új eredmények tehát arra utalnak, hogy a koronavírus nem közvetlenül fertőzi az agysejteket, hanem közvetetten károsítja őket. Egy szintén idén publikált vizsgálat eredményeinek értelmezése már nem ennyire egyértelmű. A kutatást az Egyesült Királyság Biobankjából származó adatok elemzésével végezték. Ez az intézmény már évekkel ezelőtt elkezdte az agyról készült felvételek gyűjtését, így a járvány beköszöntekor már számos személytől voltak adatok. Nagyjából 800 résztvevő tért vissza megismételni az adatszolgáltatást a járvány idején, a felük pedig maga is átesett a fertőzésen. A résztvevők mind 51 és 81 év közöttiek voltak az első felvétel készítésének idején. A betegségen átesett személyeknél nagyobb mértékű agykérgi vékonyodást találtak, ami a szakértők szerint arra utal, hogy a fertőzés felgyorsította az agy öregedését. Magában a szaglóidegben nem találtak szöveti károsodásra utaló nyomokat, ám ennek az is lehet az oka, hogy ennél a struktúránál (elhelyezkedése miatt) kevésbé megbízhatóak a képalkotó eljárások eredményei.
Mindent számításba véve a szakértők szerint jelen állás szerint az a legvalószínűbb, hogy a koronavírus közvetve károsítja az idegszövetet, a keringés vagy az immunrendszer befolyásolása révén. Mindez arra mutat, hogy égető szükség van olyan kezelések kifejlesztésére, amik enyhíteni tudják ezeket a tüneteket.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány Agyi aktualitások rovatában jelent meg.
Források
Looking for lights in the fog of long-term neurological COVID | Nature Reviews Neurology
