A pszichedelikumok olyan vegyületek, amelyek sajátos, módosult tudatállapotot idéznek elő az embernél. Ilyen például az LSD, a meszkalin és a pszilocibin is. Ezeket az anyagokat az utóbbi néhány évtizedben a nyugati kultúrában egyértelműen a veszedelmes kábítószerek közé sorolták. Újabban azonban egyre nagyobb érdeklődés övezi a pszichedelikumokban rejlő terapeutikus lehetőségeket. Ezúttal egy kevéssé ismert pszichedelikus vegyület, az ibogain gyógyászati felhasználásával kapcsolatban jelentek meg biztató eredmények.
Pszichedelikumok és társadalmi megítélésük
Pszichedelikus hatású vegyületek sokfelé megtalálhatók az élővilágban. Számos növény és gomba termel ilyen anyagokat (a meszkalint kaktuszok, a pszilocibint gombák termelik), sőt, még egyes állatok mirigyeinek váladékában is megtalálhatók (pl. coloradói folyami varangy – Incillus alvarius). Az emberiség számára is régóta ismertek ezek a nem túl ritka tudatmódosítók. A kőkorban már bizonyos, hogy használtak ilyen szereket a különböző kultúrák. Az így szerzett élmények nagy jelentőséggel bírtak az egyén, sőt általában a teljes csoport számára, hiszen úgy vélték, hogy a tudatmódosítók által túlvilági entitásokkal léphetnek kapcsolatba, akik utat mutatnak számukra. Számos népcsoportnál a felnőtté válás rítusának is elengedhetetlen része a hallucinogén szerek fogyasztása.
Noha ezek a pszichedelikus hatású vegyületek nagyobb gyakorisággal fordulnak elő a trópusi övezetben, azért európai őseink számára is elérhetők voltak. A légyölő galóca például az öreg kontinens pszichedelikus hatású vegyületeinek egyik legfontosabb forrása volt, amit előszeretettel használtak a spirituális vezetők, a sámánok. Az európai spiritualitás azonban jelentősen megváltozott a Római Birodalom ideje alatt, hiszen elterjedt a keresztény vallás. A kereszténység nem igazán tűrte meg a korábbi vallási hagyományokat, és emiatt a nyugati kultúrában már lassan másfél évezrede elzárkózik a társadalom a pszichedelikumoktól. A XX. század első felében azonban ezekre a szerekre is kiterjedt a tudományos érdeklődés. Ígéretes kutatási projektek indultak, viszont a 60-as, 70-es években szigorúan kezdték szabályozni a tudatmódosító szereket és így a vizsgálatuk is háttérbe szorult.
Pszichedelikus szerek a gyógyászatban?
A pszichedelikus szerekről sokféle vélemény létezett párhuzamosan a XX. században, és ezek között nehéz lenne igazságot tenni. Egyesek szerint veszélyesek, mások szerint gyógyítanak. Már a hippimozgalom megjelenése előtt is voltak pszichiáterek, akik a pszichedelikus szerek terapeutikus hatásait hangsúlyozták és beépítették őket a pszichoterápiába. A megközelítés lényege voltaképp az, hogy a szerek által előidézett tudatállapotban az egyén olyan részleteit ismerheti meg saját elméjének, melyekhez normálisan nincs hozzáférése. Ez a sajátos megközelítés sokak szerint akár a pszichiátriai zavarok kezelésében is hasznos lehet.
A pszichedelikus szerek hatásainak tanulmányozása azonban a szerek törvényi szabályozása miatt kiszorult a tudomány fókuszából, de napjainkban újra elkezdtek foglalkozni velük a kutatók. Számos vizsgálat jelent meg például az LSD és a varázsgomba hatóanyaga, a pszilocibin gyógyászati felhasználhatóságáról. Noha a kutatások minősége nagy változatosságot mutat és viszonylag kevés még az igazán megbízható módszertannal készült kísérlet, az eredmények biztatóak és a szakértők optimisták. A pszichedelikus szerek egyesek szerint forradalmasíthatják a pszichiátriai zavarok kezelését.
Az új reménység az ibogain
A természetben nagyon sok különböző vegyület fordul elő, amelyek pszichedelikus hatásúak. Egy kevéssé ismert vegyület például az ibogában (Tabernanthe iboga) található ibogain. Az iboga egy cserje, amely Nyugat-Afrika esőerdeiben őshonos. Egyes afrikai népek spirituális hagyományaiban ma is központi szerepet játszik. Európába a XIX. században hozták be a franciák, 1960-ban pedig már felvetődött, hogy függőségek gyógyításában is hasznos lehet. A 90-es években elkezdték állatkísérletekben vizsgálni a függőséget enyhítő hatását, viszont kiderült, hogy az élettanilag hasznos dózis már intenzív hallucinációkat okoz, sőt gyakran a szívet is károsítja. A vele való kísérletezést az is korlátozza, hogy a cserjét nem lehet nagyüzemben termelni, hogy a kísérletekhez szükséges mennyiségű ibogain rendelkezésre álljon. A vegyület mesterséges szintetizálása rendkívül bonyolult és költséges folyamat, így tehát minden együttállt ahhoz, hogy a 90-es évek vizsgálatai elhaljanak.

Egy amerikai kutatócsoport azonban néhány éve újra belevágott az ibogainban rejlő lehetőségek feltérképezésébe. Néhány éve publikálták is első izgalmas eredményeiket, melyek szerint az ibogain növeli az idegsejtek nyúlványainak elágazódásait. Ezt úgy mondják, hogy fokozza a dendritek arborizációját. Az arborizációt a viselkedés rugalmasságával szokás kapcsolatba hozni, vagyis elképzelhető, hogy az arborizáció növelése révén enyhít a szer függőségeken. A kutatócsoport új eredményei megoldást nyújtanak az ibogainnal kapcsolatos korábban felsorolt problémára, melyek akadályozzák a vegyület gyógyászati felhasználását.

Vegyészet, neurobiológia és viselkedéstudomány
A kutatók az ibogain molekulájának egységeit szisztematikusan eltávolítva számos olyan vegyületet kaptak, melyek kisebb részletekben tértek el az ibogaintól. Ezen vegyületek hatásait egereken és sejtkultúrákban tesztelték és kiderült, hogy az arborizáció fokozásáért a tetrahidroazepin gyűrű tehető felelőssé. A kutatók további vizsgálatokat végeztek a tetrahidroazepin gyűrűt tartalmazó vegyületekkel zebrahalakon és egereken. Kiderült, hogy a tabernanthalog névre keresztelt vegyület az ibogainhoz hasonló mértékben fokozza az arborizációt, viszont nem gyakorol káros hatást a szívre. Az egerek viselkedésének megfigyelése során azt is dokumentálták, hogy az állatok jóval kevesebb hirtelen fejfordítást végeztek a tabernanthalog beadását követően, mint az ibogain esetén. Ez arra utal, hogy a tabernanthalog nem okoz olyan intenzív hallucinációkat, mint az ibogain.

A kutatók ezután a tabernanthalog terapeutikus hatásait igyekeztek felmérni. A kísérleti állatokat hét napon keresztül tették ki véletlenszerű időközönként enyhe stresszoroknak. Ezután az állatokat az erőltetett úszás teszttel vizsgálták. Ezt a tesztet még mindig gyakran használják a depresszió elleni szerek hatásosságának felmérésére, noha a módszer kissé ellentmondásos. Az erőltetett úszás teszten az egerek igyekeznek kijutni a vízzel teli csőből, intenzíven mozognak, a mozdulatlanul töltött idő hossza viszont a levertségüket tükrözi. Az antidepresszáns hatású vegyületek általában mérhetően lecsökkentik a mozdulatlansággal töltött időt és ezt tapasztalták a tabernanthalog esetében is. A tabernanthalog ráadásul a ketaminhoz hasonló mértékben csökkentette a mozdulatlanul töltött időt, ami különösen biztató, hiszen a ketamint már engedélyezték is az Egyesült Államokban, mint a súlyos depresszió kezelésére alkalmas szert. Fontos hangsúlyozni, hogy a tabernanthalog hatása az egy hét múlva megismételt vizsgálat során már messze elmaradt a ketamin hasonló dózissal kiváltott késleltetett hatásától.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy hogyan befolyásolja a vegyület a függőséget. Az alkohol esetében az állatok eleinte korlátlanul fértek hozzá 20%-os etanol-oldathoz, majd megvonás alá kerültek. Amikor újra hozzáfértek az alkoholhoz, akkor jóval nagyobb mennyiséget fogyasztottak, mint normálisan. A tabernanthalog viszont jelentősen lecsökkentette az alkoholfogyasztást a kísérleti állatoknál. Egy másik elrendezésben az egerek egy kar megnyomásával jutottak intravénás heroinhoz. A tabernanthalog kezelést követő kéthetes heroinmegvonás után az állatok már nem estek vissza. Ez az eredmény egyenesen megdöbbentő, arra utal, hogy nagy lehetőség rejlik a tabernanthalogban a függőségek kezelése terén. A kutatók még a szer hatásmechanizmusát is több kísérlettel vizsgálták, amikből kiderült, hogy a szerotonin-receptoron keresztül fejti ki aborizációra gyakorolt hatását, és ez a sejtszintű változás az előfeltétele a viselkedéses hatásoknak.
A kísérletsorozatról összességében nem túlzás azt állítani, hogy monumentális munka. A kutatók rengeteg különálló vizsgálatot fűztek össze a publikációban, mely végső soron egy könnyen előállítható vegyület gyógyászati felhasználásának lehetőségeit vázolja fel. A kutatók a vegyészettől, a neurobiológián keresztül a viselkedéstudomány módszereit felhasználva hozták tető alá ezt a nagyszabású projektet, és nagyon úgy tűnik, hogy jócskán megtérül majd a befektetett munka. Gyógyszer lehet a veszélyesnek titulált pszichedelikus ibogából.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2021/10. számában jelent meg.
Források
A non-hallucinogenic psychedelic analogue with therapeutic potential | Nature