You are currently viewing A pszichiátriai zavarok közös rizikófaktorai?

A pszichiátriai zavarok közös rizikófaktorai?

A Nature Neuroscience márciusi számában két olyan tanulmány is megjelent, amik kiemelkedően nagy mintákon vizsgálták különböző pszichiátriai zavarok genetikai hátterét és komoly átfedéseket találtak a betegségekben érintett gének között.

A pszichiátriai zavarok jelentős részével kapcsolatban már régóta világos, hogy van öröklődő komponensük, de ezek előkerítése nem olyan egyszerű. Számos olyan tanulmány született az elmúlt néhány évtizedben, amik ezeket a rizikófaktorokat igyekeztek feltárni, de például a szkizofrénia és a depresszió esetében is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet egy-egy génre rámutatni.

Ha jobban belegondolunk, talán nem is olyan meglepő, hogy ezek a zavarok nem köthetők egy specifikus génhez. Egy gén (többnyire) egy fehérjét kódol, ami valamilyen szerepet lát el a szervezetben. A gén különböző módosulatai esetleg hatékonyabban vagy rosszabbul végzik ezt a feladatot, ami megnyilvánulhat az egyed tulajdonságaiban.

A pszichiátriai zavarok esetében azonban kicsit komplikáltabb a kép. Pélául tegyük fel, hogy a depresszióra való hajlamhoz az kell, hogy az ember negatívabbnak éljen meg bizonyos eseményeket. Ezt mondjuk az érzelmi szabályozás elégtelen működése eredményezi, viszont ennek a folyamatnak a hátterében nem egy enzim, hanem valószínűleg egy kiterjedt idegsejthálózat áll. Itt akkor miféle gének által kódolt fehérje működése jöhet szóba? Rengetegé: egy sor fehérje szükséges az idegsejtek kommunikációját lehetővé tévő anyagok előállításához és normális felhasználásukhoz is, de az idegsejtek működésének alapjául szolgáló elektromos tulajdonságok kialakítása is számos fehérje működésén múlik, sőt az idegrendszer fejlődése során egy újabb rakás fehérje szabályozza a sejthálózat létrejöttét. Röviden tehát, mivel feltehető, hogy a pszichiátriai zavarok hátterében idegrendszeri folyamatok működési zavara áll, ezek pedig összetett sejthálózatok zavartalan működésén, amik pedig fehérjék ezreinek megfelelő kifejeződésén és működésén múlnak, amit viszont a génjeiknek csak bizonyos módosulatai képesek ellátni, így valóban nem olyan meglepő, hogy számos gén érintett ezekben a zavarokban.

Képtalálat a következőre: „protein and trait”
Hogyan lesz a DNS bázissorrendjéből az egyed szintjén megjelenő tulajdonság? A DNS bizonyos szakaszai (gének) fehérjéket kódolnak, a fehérjék pedig meghatározzák a szervezet működéseit. A képen látható példában a fehérje egy enzim, ami az íriszben megjelenő festékanyagok előállításában vesz részt.

A két friss kutatás azért érdekes, mert hatalmas mintákon tudták megvizsgálni, hogy melyik gének módosulatai érintettek a szkizofrénia, a depresszió, a figyelemzavar és más pszichiátriai zavarok kialakulásában.

Az első kutatáshoz egy dán adatbázist (iPSYCH) használtak fel, ami rengeteg 1981 és 2005 között született személy teljes genomjára vonatkozó információt tartalmazott, a kutatók összesen 40 000 ember teljes bázissorrendjét tudták felhasználni. A vizsgálat eredménye szerint, a különböző pszichiátriai zavarok „megosztoznak néhány génen”, vagyis egyes gének bizonyos módosulatai gyakrabban fordultak elő több fajta pszichiátriai zavar esetében is (pl. depresszió, szkizofrénia, figyelemzavar, anorexia nervosa), mint az egészséges személyek körében. A másik tanulmány angol-amerikai együttműködés eredménye, ebben először több mint 800 000 személy adatait elemezték, majd több mint 1 300 000 személy adatain erősítették meg az első elemzés eredményeit. A tanulmány végső soron 87 olyan gént mutatott ki, amelyek a depresszió rizikófaktoraiként kezelhetők és jelentős átfedést találtak a szkizofrénia és a figyelemzavar esetén korábban kimutatott génekkel.

Az utóbbi időben egyre több kutatás fedett fel hasonlóságokat különböző pszichiátriai zavarok biológiai mechanizmusai között, ezért felmerült, hogy ezek a hasonlóságok valami mélyebb kapcsolatra utalnak. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy az idegrendszer működésbeli sajátosságai alapján elkülöníthető lehet egy „veszélyeztetett csoport”, akiknél a különböző pszichiátriai zavarok kialakulásának valószínűsége különösen magas. Ez a két újabb eredmény is ezt az elképzelést támogatja, az viszont még nem teljesen világos, hogy milyen gyakorlati jelentősége lehet egy ilyen felismerésnek.

Az eredeti publikációkban arról is írnak a kutatók, hogy a vizsgált gének egy része az idegrendszer fejlődése során lát el fontos feladatokat, a depresszió esetében pedig számos, a prefrontális kéregben kifejeződő gén érintett. Alább találjátok a linkeket a cikkekhez és egy rövid angol nyelvű összefoglalóhoz is!

Cikkek:

https://www.nature.com/articles/s41593-018-0320-0

https://www.nature.com/articles/s41593-018-0326-7

Összefoglaló:

https://www.nature.com/articles/s41593-019-0346-y

Vélemény, hozzászólás?