Magyarországon évente kb. 200 ember szenved el gerincsérülést és ezek egy része maradandó károsodást okoz. Napjainkban szerencsére több szálon is folyik a tünetek enyhítését célzó módszerek kutatása, egy amerikai kutatócsoport például őssejtek programozásával hozott létre egy implantátumot a gerincsérülés kezelésére.

A gerincvelő sérülése súlyos és maradandó tüneteket okozhat, a gerincvelőben futnak ugyanis a test izmait és érzékszerveit az aggyal összekötő idegpályák, melyek elszakadása az adott izom bénulását, illetve az adott testrész elérzéstelenedését okozza. A gerincsérülések viszonylag gyakoriak és az esetek nagyjából tizedében maradandó károsodást okoznak, ezért intenzíven zajlik a lehetséges gyógymódok kutatása. A jelenleg fejlesztés alatt álló módszereket néhány éve még csak a sci-fi műfajában emlegették, ma azonban sokan dolgoznak ezeken és nagy reményt fűznek hozzájuk. Az epidurális stimulációról lassan két éve közöltek bíztató eredményeket. Ennek lényege, hogy a mozgató idegsejteket közvetlenül ingerlik az agyban létrejövő mozgató „parancsoknak” megfelelően, így gyakorlatilag áthidalják a sérült gerincvelőt. A mesterséges külső váz vagy exoskeleton egy testen viselhető szerkezet, ami a bénult végtagok mozgását helyettesíthetné. Végül az őssejt implantátumok esetében az elképzelés az, hogy a bejuttatott őssejtek idegsejtekké alakulva újra összekötnék a megszakadt kapcsolatok miatt egymással kommunikálni képtelen idegsejteket. Ilyen implantátummal kapcsolatban jelent meg egy izgalmas beszámoló az év elején.

A kutatók korábban már végeztek hasonló kísérleteket rágcsálókkal, ezúttal pedig makákókon ismételték meg az őssejt implantációt. A kísérleti állatok gerincvelejét az implantáció előtt két héttel a nyaki szakaszon, féloldalon átmetszették, ezzel szimulálva a súlyos gerincsérülést. A beültetendő emberi neurális őssejteket olyan oldatba helyezték, amely növekedési faktorokat, illetve az oldat megszilárdulását segítő anyagokat is tartalmazott. Az oldatot a sérülés helyére fecskendezték be, azonban a rágcsálókra optimalizált módszer nem bizonyult hatásosnak, az első két kísérleti állatnál az agy-gerincvelői folyadék teljesen elmosta a befecskendezett sejteket a rendeltetési helyükről. További két makákónál kevésnek bizonyult a beadott immunszuppresszív szerek mennyisége, ezért az immunrendszerük a beültetett sejtek jó részét elpusztította. További öt állat vett részt a kutatásban, ezeknél az implantátum már teljesen kitöltötte a sérülés helyét.
Az állatokat a vizsgálat ideje alatt többször megfigyelték egy feladat elvégzése során, melynek lényege, egy szárított gyümölcsökkel töltött gumijáték megszerzése, amihez néhány lépcsőfok megmászása szükséges. A feladat során az állat járását és kézügyességét pontozzák. Azok az állatok, amelyeknél megmaradt az implantátum, jelentős teljesítményjavulást mutattak a kézügyesség terén és járásuk is javult, bár kisebb mértékben.
A sejtek beültetése után 2-9 hónappal a kutatók megvizsgálták az implantátum állapotát. Azt találták, hogy a sejtek száma a beültetés után két hónappal kb. 400 000 db/mm3 volt, ami aztán fokozatosan csökkent és nagyjából 150 000 db/mm3 értékre állt be. A keletkezett sejtek között idegsejtek és gliasejtek (az idegsejteket támasztó és tápláló sejtek) is voltak. A fej és a farok irányába is megindult a nyúlványképzés, kb. 150 000 idegsejtnyúlvány volt jelen mindkét oldalon 2 mm távolságban, a leghosszabbak pedig 50 mm-re is eljutottak. A kísérleti állat saját idegsejtjei által növesztett nyúlványokat is kimutattak az implantátum területén, továbbá a beültetett idegsejtek és a gazdaszervezet idegsejtjei között szinapszisokat is találtak, vagyis lehetséges volt köztük a jelátvitel.
A beavatkozás tehát összességében sikeresnek bizonyult. A központi idegrendszer regenerációja normálisan meg sem indul, a kutatók azonban elérték, hogy a gazdatest sejtjei az implantátumba növesszenek nyúlványokat, ami hatalmas lépés lehet a gerincsérülések kezelésében. A mozgatóműködések javulása valószínűleg a beültetett neuronok és a gazdatest idegsejtjei között létrejött kapcsolatokkal magyarázható. Noha a módszer még korántsem tökéletes, további előrelépéseket várhatunk a közeljövőben.
Ez a cikk az Élet és Tudomány 2018/23. számában jelent meg.