Egy új vizsgálat eredményeit akár úgy is lehet értelmezni, hogy a gondolatok is fokozhatják az agydaganatok növekedésének ütemét. A valóság természetesen ettől kicsit összetettebb.
A modern ember egyik legnagyobb félelme a daganatos megbetegedés. Nem véletlenül, hiszen viszonylag gyakran okoznak halált és kezelésük is nehézkes. Az agytumor nem a leggyakoribb daganatos betegség, viszont a következményei annál súlyosabbak lehetnek. A tumorok változatos tüneteket eredményezhetnek, annak függvényében, hogy mekkorák és hol helyezkednek el az agyban. A leggyakoribb tünetek a fejfájás, rohamok, látászavar, hányás és a személyiség megváltozása. Előfordulhatnak még mozgási és érzékelési zavarok, vagy akár tudatvesztés is. Az agydaganatok egy gyakori változata a glióma, amely a gliasejtből alakul ki. Ez nem meglepő, hiszen a központi idegrendszerben jóformán csak a gliasejtek cserélődnek rendszeresen, neuronok alig jönnek létre újonnan a kifejlett idegrendszerben.
A daganatok kezelése során általában sebészeti beavatkozást, sugárkezelést és kemoterápiát kombinálnak, amelyek bizonyos esetekben hatékonyak, azonban a gliómák egy részénél sajnos nem. Az utóbbi időben egyre több biológiai folyamatot tárnak fel a kutatók, amelyek célzott gyógyszeres kezelések fejlesztését szolgálhatják. Nem rég például egy olyan vegyületről számoltak be, amely a gliómák legagresszívabb változata ellen bizonyult hatásosnak, mert egy gyakori génkifejeződésbeli sajátosságot használ ki. Egy új kutatás eredményei szintén egy molekuláris szintű beavatkozás lehetőségét vetette fel. Az eredmények szerint a gliómák kapcsolatokat képeznek a környező idegsejtekkel, amik fokozzák a növekedésüket, ám egy fehérje mesterséges gátlása blokkolja ezt a folyamatot.
Rosszindulatú agydaganatok
A daganatokat két nagy csoportra szokás osztani aszerint, hogy hajlamosak-e áttéteket képezni. A jóindulatú daganatok nem képeznek áttéteket, a rosszindulatúak azonban igen és teszi őket igazán veszélyessé. Mire az elsődleges tumort felfedezik, előfordulhat, hogy már áttéteket képzett, amik újabb és újabb fenyegetést jelentenek az egészségre. A rosszindulatú agydaganatok ezen felül általában súlyos kognitív hanyatlást is eredményeznek, ami jelentősen lerontja a betegek életminőségét az utolsó hónapokban.
Az új eredmények szerint a tumorok egy eddig nem ismert mechanizmus révén is befolyásolhatják az agyműködést, ezzel hozzájárulva akár a kognitív hanyatláshoz. Eddig a kutatók úgy vélték, hogy az agytumorok négy mechanizmus által befolyásolják az idegszövet működését. Az első lehetőség, hogy beterjedhetnek bizonyos agyterületekre, ahol fizikailag rendezik át a kapcsolatokat (invázió). A második lehetőség, hogy nyomást fejtenek ki a környező szövetre (kompresszió). A harmadik lehetőség, hogy az általuk kiváltott gyulladás miatt kialakuló nyomás idéz elő változást a normális agyműködésben (duzzadás). A negyedik pedig, hogy átirányítják a vérellátást, így bizonyos agyterületek működésképtelenné válnak (vaszkularizáció; angolul: vascular steal). Az új kutatás szerint van egy ötödik lehetőség is. A tumorok az idegsejtek plaszticitását kihasználva kapcsolatokat képeznek a neuronokkal, vagyis megváltoztatják az agy hálózatát.
Úgy tűnik, hogy ez a mechanizmus nem csak a kognitív hanyatlás egy magyarázata lehet, hanem új kezelési módszerek célpontja is. Néhány éve kiderült, hogy a tumorsejtek képesek működő szinapszisokat képezni az idegsejtekkel, ráadásul az így átterjedő aktivitás jelentősen fokozhatja a tumor növekedését. Egy glióma-típus (neurofibromatózis) esetében azt találták, hogy a vizuális rendszer aktivitása fokozza a tumor növekedését. Ezek alapján a kutatók azt a feltevést fogalmazták meg, hogy akár a nyelvi funkciókért felelős hálózatok is kifejthetnek hasonló hatást. A konkrét állítás, amit vizsgáltak az volt, hogy a nyelvhasználat elősegíti a daganatok növekedését.
A gondolkodás megnöveszti a tumorokat?
A kutatók a gliómák eltávolítását célzó műtétek közben végeztettek el egy rövid nyelvi feladatot a kísérletben résztvevő betegekkel. A résztvevők dolga egyszerű volt, meg kellett nevezniük a képernyőn bemutatott tárgyakat. Mindeközben a kutatók elektrokortikográfiás felvételt készítettek, vagyis a betegek agykérgére helyezett elektródákkal követték az agyi aktivitást. Azt találták, hogy a tumorok területén abban az esetben is fokozódott az aktivitás a feladat során, ha a terület normálisan nem is működik közre a nyelvfeldolgozásban. Ez az eredmény alátámasztja, hogy a tumorok bekapcsolódhatnak az agy hálózataiba.
A következő kísérlet időrendben megelőzte a fentebb részletezett vizsgálatot, ám mélyebb összefüggésekre derített fényt, mint amit az elektrokortikográfiától várni lehet. A kísérleti résztvevők agyműködését magnetoencefalográfiával követték, ami jobb lokalizációt tesz lehetővé, mint az elektrokortikográfia. Ez azt jelenti, hogy a jelek forrása nagyobb pontossággal határozható meg, vagyis a kutatók jobban értik, hogy pontosan melyik agyterület működésének következményét tükrözi a felvétel. A felvételek alapján meghatározták a tumorok konnektivitását. Ez a mérőszám alapvetően azt mutatja meg, mennyire jár együtt két terület aktivitása, ebben az esetben pedig azt, hogy hány másik terület aktivitásával van jelentős összefüggésben a tumor aktivitása. Ez alapján a kutatók magas és alacsony konnektivitású tumorokat tudtak meghatározni, ami tehát azt mutatja, hogy egy tumor mennyire vált szerves részévé az agy hálózatainak. A kutatók ezután a sebészileg eltávolított tumorokon végeztek további vizsgálatokat. Felmérték például a tumorsejtek génkifejeződését is. Azt találták, hogy a magas konnektivitással rendelkező daganatok sejtjei jóval nagyobb mennyiségben fejeznek ki egy olyan fehérjét, amelynek a szinapszisok létrehozásában van szerepe. Ezek az eredmények már arra utalnak, hogy a tumorsejtek megváltozott génkifejeződése fokozhatja plaszticitásukat, így egyre több idegsejttel képezhetnek kapcsolatot és egyre több hálózatba épülhetnek be.
A kutatók ezután sejttenyészetekben vizsgálták, hogyan viselkednek a különféle gliómákból származó sejtek. Először kimutatták, hogy az előbb említett fehérjét nagyobb mennyiségben kifejező sejtek a sejtkultúrákban is több kapcsolatot létesítenek neuronokkal. Azt is megerősítették, hogy ezért valóban a fehérje felelős, ugyanis a beadása fokozta, míg a fehérje működésének mesterséges gátlása csökkentette a szinapszisok számát. Végül az is kiderült, hogy a szinapszisok számának növekedésével a tumorsejtek nyúlványai is gazdagabban ágaznak el. Ez utóbbi jellemzőt már számos vizsgálat hozta összefüggésbe a tumor ellenállóképességével. Például, a gazdag nyúlványrendszerrel rendelkező tumorok ellenállóbbak a sugárkezeléssel szemben.
Az új eredmények fényében tehát az látszik körvonalazódni, hogy a tumorok között vannak, amelyek hajlamosabbak kapcsolatokat képezni a környező idegsejtekkel. Ezek a bekapcsolódnak az agy funkcionális hálózataiba, amelyek aktivitása a daganatra is áttevődik, ez pedig segíti a növekedését. Ezt az eredményt kissé szenzációhajhász módon úgy is lehet közölni, hogy már a puszta gondolatok is serkenthetik az agydaganatok gyarapodását. Szerencsére nem erről van szó. Az új eredmények nem azt mondják, hogy nem szabad a tumorra gondolni, mert attól csak megnő, hanem azt, hogy sajnos a daganatok az idegi aktivitást is az előnyükre tudják fordítani, éppen úgy, mint a vérellátást.
Fontos kiemelni, hogy a vizsgálat eredményeképp az is kiderült, hogy egy fehérje működésének gátlása le tudja lassítani a tumorok növekedését sejtkultúrákban. Ez azt jelenti, hogy a vegyület hasznos lehet az agydaganatok kezelése során. Ennek elbírálásához azonban újabb vizsgálatokra lesz szükség, hogy kiderüljön elég hatékony-e ez a megközelítés, illetve, hogy nincsenek-e súlyos mellékhatásai. A rosszindulatú agydaganatok jelenleg csak nehezen kezelhetők, ezért minden újabb lehetőséghez nagy remények fűződnek.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány Agyi aktualitások rovatában jelent meg.
