A pszichológia egyik legfontosabb kutatási iránya azt igyekszik megérteni, mitől lesz igazán hatékony a tanulás. Az eddigi vizsgálatok szerint két tanulási stratégia, a tanulás szétosztása és az előhívás gyakorlása jóval hatékonyabb, mint más módszerek, viszont a tanulók csak ritkán alkalmazzák ezeket. Ennek a hátterében metakognitív tényezők állhatnak, vagyis például az, hogy a tanulók más módszereket hatékonyabbnak éreznek, illetve ezekkel a módszerekkel több kudarcélményben részesülhetnek tanulás közben. A múlt heti számban áttekintettük a tanulás szétosztásával és az előhívás gyakorlásával kapcsolatos kutatási eredményeket, ezúttal pedig a két módszer kombinálására és a metakogníció jelentőségére térünk ki.

A múlt heti számban megismerkedtünk két olyan tanulási stratégiával, amelyek igazán hatékonynak bizonyultak az emlékezetkutatás elmúlt száz évének tanulmányai szerint. Az egyik a tanulás szétosztása, melynek lényege, hogy a tanuló szüneteket iktat be az aktív tanulással töltött időszakok közé. A másik az előhívás gyakorlása, amely a tanultak felidézésére épít. A két stratégiát természetesen kombinálni is lehet (ezt a szakértők folyamatos újratanulásnak nevezik), amely számos vizsgálat szerint tovább fokozza a tanulás hatékonyságát. Lényegében az történik, hogy a tanulást követően a tanuló megpróbálja felidézni az anyagot, aztán visszajelzést kap a teljesítményéről, majd szünetet tart és később újra tanulmányozza az anyagot, majd próbálkozik a felidézéssel. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, amíg a teljesítmény el nem éri a kívánt szintet.

A folyamatos újratanulás esetében a szünetek hossza központi jelentőségűnek tűnik. Több vizsgálat eredménye is arra utal, hogy akkor a leghatékonyabb a módszer, ha a szünetek hossza legalább néhány nap. Számos tanulmány mutatja azt is, hogy a folyamatos újratanulás a tényanyag megjegyzését segíti igazán, nem kifejezetten befolyásolja a tanultak általánosítását. Az mindenesetre biztató, hogy a tanulás szétosztása és az előhívás gyakorlása együttesen is használhatók, hogy még hatásosabbá tegyék a tanulást. A fő probléma azonban a szakértők szerint az, hogy hiába léteznek jól bevált tanulási módszerek, csak kevesen használják őket. Vajon miért?

Metakogníció a tanulásban

A tanulási stratégiák hatékony alkalmazása szempontjából központi jelentőségű a metakogníció. A metakogníció a saját gondolati folyamatokra való reflektálást jelenti, vagyis gondolkozás a gondolkozásról. A tanulás során a metakogníció teszi lehetővé, hogy a tanuló fel tudja mérni a saját előrehaladását, és hogy ennek megfelelően tervezze meg a tanulási tevékenységeit. A tanulás szétosztása és az előhívás gyakorlása nem kifejezetten intuitív stratégiák, ezért ezeknél kifejezetten fontos a pontos metakogníció. Észre kell venni például, hogy könnyebben megy a tanultak felidézése, vagy hogy az új ismeretek más helyzetekbe is átültethetők. Ezen felül fontos, hogy a tanuló megfelelően tudja tervezni a tanulás folyamatát. Például, ha a tananyag egy részét már jól ismeri, egy másikkal viszont elmaradása van, akkor nyilván az utóbbira kell fókuszálnia a tanulás során.

Noha mindez elég egyszerűnek hangzik, a gyakorlatba átültetni sokszor nehéz ezeket az elveket, mivel a metakogníció gyakran pontatlan. Több tanulmány is született, melyek azt mutatják, hogy mikor a tanulók megítélik a saját várható teljesítményüket egy teszten, akkor általában felülbecsülik a valós teljesítményüket. Például egy tanulmány kimutatta, hogy a 6-7 éves résztvevők úgy gondolták, hogy minden képre emlékezni fognak, amit a kísérletvezetők bemutattak nekik, a teszten csupán a képek felét voltak képesek felidézni. Ez a hatás minden életkori csoportban kimutatható, de az életkor előrehaladtával enyhül, mert a metakogníció fejlődik.

Több vizsgálat mutatja azt is, hogy a tanulás szétosztása és az előhívás gyakorlása nem igazán elterjedt a tanulók körében. Számos felmérés készült, melyek szerint a tanulók inkább besűrítik a tanulással töltött időt a számonkérések előtt, az előhívás gyakorlását pedig csak tudásuk felmérésére használják, nem tekintenek rá a tanulás részeként. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy az említett tanulási stratégiák nem elég ismertek. Több felmérés is arra utal, hogy sem a diákok, sem a tanárok nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a tanulás pszichológiájáról. Egy másik ok, hogy ezek a módszerek nem intuitívak, illetve vannak olyan módszerek, amelyekkel könnyebben kialakul a tananyag ismeretének érzése. Ilyen például az újraolvasás, vagy a szövegkiemelő használata. Ezekkel a stratégiákkal hamarabb ismerőssé válik a tananyag, viszont a tanulás hatékonysága jócskán elmarad ahhoz képest, amit a tanulás szétosztása és a felidézés gyakorlása eredményez. Ezt a jelenséget a tanulás illúziójának nevezik a szakemberek. A felidézés gyakorlása során a tanulók gyakran hibáznak, ami demotiváló lehet, mivel a tanuló úgy érezheti, hogy nem halad a tanulással.

Noha az említett stratégiák használata általában eredményes, úgy tűnik, hogy még a kipróbálásuk sem feltétlenül vezet a rendszeres alkalmazásukhoz, ezért a szakértők ajánlásokat fogalmaztak meg az oktatók számára, amikkel segíthetik elterjedésüket. Az első lépés a tanulási stratégiák és használatuk bemutatása tanórák keretein belül. A második, hogy a tanulók tapasztalatot is szerezzenek ezekkel a stratégiákkal, vagyis alkalmazzák őket például tanári felügyelet mellett. A harmadik, hogy a tanulók gyakorolják a tanulás tervezését, illetve az előrehaladásuk pontosabb megítélését. Végül pedig segíteni kell a tervek betartását is.

Tanulási módszerek és metakogníció

Összességében tehát a tanulás eredményességét felmérő kutatások szerint a tanulás szétosztása és a felidézés gyakorlása a leghatékonyabb tanulási stratégiák. E módszereket azonban a tanulók többsége továbbra sem használja, aminek feltehetőleg metakognitív faktorok állnak a hátterében. Több felmérés mutatta ki, hogy a diákok körében általános az a nézet, hogy jobban járnak, ha egyhuzamban próbálják megtanulni a tananyagot, a felidézés gyakorlására pedig nem tekintenek a tanulási folyamat részeként.

A hatékony tanuláshoz azonban nem elég e két stratégia ismerete, hanem az átgondolt és kitartó alkalmazásukra van szükség. A szakértők szerint a tanulás hatékonyságának növelését célzó vizsgálatok egyik legfontosabb jövőbeli feladata megérteni, hogy milyen tényezők, hogyan befolyásolják a tanulási módszerek alkalmazását. Az eddigi vizsgálatok viszonylag keveset foglalkoztak a tanulás érzelmi, motivációs és szociális tényezőivel. Egy szintén fontos kutatási irány a modern technológia által nyújtott lehetőségek és kihívások felmérése. A technológia nem csak a tanulásra, hanem magára a tanulás vizsgálatára is hatással lehet. A technológiai fejlődésnek hála egyre nagyobb mennyiségű adat gyűjtésére van lehetőség, amivel pontosabban felmérhető az egyes tanulók teljesítménye például különböző tananyagok esetén. Az efféle vizsgálatok segíthetnének megérteni, hogy milyen egyénen belüli és egyének közötti tényezők befolyásolják a tanulást. Miért tanul meg valaki könnyebben egy bizonyos tananyagot, mint mást, illetve mitől lesz bárki számára könnyebben tanulható egy tananyag?

A digitális felületek magát a tanulást is elkezdték átalakítani. Elképzelhető, hogy az új eszköztár új tanulási stratégiákat is szül majd, azonban egyelőre arra kell törekedni, hogy a bizonyítottan hatékony módszereket minél többen ismerjék és használják.

Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2022/40. számában jelent meg, az Agyi aktualitások rovatban.

Forrás

The science of effective learning with spacing and retrieval practice | Nature Reviews Psychology