Az összeesküvés-elméletek jelentősége az utóbbi időkben vált igazán feltűnővé, hiszen a COVID-19 kapcsán komoly közegészségügyi kockázatot is jelentettek. Az összeesküvés-elméletek kutatása ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap a pszichológia és a szociológia területén. Sok szakértő gondolja úgy, hogy az összeesküvés-elméletek hívei hajlamosabbak elutasítani a véletlenszerűségen alapuló magyarázatokat, ám ezt a megállapítást még nem sikerült minden kétséget kizáróan alátámasztani. Sok vizsgálat talált pozitív összefüggést, ám számos olyan kutatás is megjelent már, amelyben nem találtak kapcsolatot a véletlenszerűség elutasítása és az összeesküvés-elméletek elfogadása között. Egy új kutatás az eddigieknél nagyobb elemszámmal és változatosabb mintán igyekezett elbírálni a kapcsolat meglétét.
Az összeesküvés-elméletek lényege, hogy egy eseményt vagy helyzetet titokzatos és nagy hatalommal bíró csoportok tevékenységével magyaráznak, holott egyszerűbb magyarázatok is elképzelhetők. Ilyen volt például a COVID-19 kapcsán az az elmélet, amely az 5G hálózatokhoz kötötte a vírus terjedését. Az elképzelés szerint a világ urainak az volt a célja ezzel, hogy megtizedelje a túlnépesedett Föld lakosságát. Az összeesküvés-elméletek, vagy konteók (az angol „conspiration theory” kifejezésből) ellenállnak az észérveknek, úgy is mondhatjuk, hogy a konteókba vetett hit szinte megingathatatlan. A konteók olyan országokban terjednek jobban, amelyekben egyébként jellemző a hatóságok iránti bizalmatlanság, de már az alacsony intelligenciával és a paranoid gondolkodással is összefüggésbe hozták.
A pszichológiában volt egy tendencia arra, hogy mentális zavarokkal magyarázzák az összeesküvés-elméleteket, vagyis valamiféle sérült működésmód eredményezheti a konteók elfogadását. A modern tudományos közmegegyezés szerint ez nem helytálló. Az emberi mentalizációra jellemző a mintázatkeresés és a szándéktulajdonítás is, vagyis, hogy az események hátterében az ember magához hasonló intelligens lények akaratát látja. Ezek a jellemzők alapvető jelentőségűek voltak az első emberi kultúrák kialakulásában is, noha manapság a konteók miatt a negatív következményeire került a hangsúly. A koronavírussal kapcsolatos téves hiedelmek például feltehetőleg hozzájárultak a vírus terjedéséhez, de olyan betegségek újbóli megjelenéséhez is, melyeket a védőoltások már szinte teljesen eltűntettek a Föld színéről. Arra is volt példa, hogy a géntechnológiával kapcsolatos téves elképzelések miatt utasított vissza élelmiszer-adományt egy ország kormánya (Zambia) éhínség idején. Ezek mellett sok esetben a terrorizmus hátterében is összeesküvés-elméletek állnak. A konteók tehát könnyen emberéletekbe kerülhetnek, és sajnos úgy tűnik, hogy az emberi elme elő van huzalozva arra, hogy létrehozza és befogadja az efféle elképzeléseket.
A véletlenek elutasítása összefügg a konteók elfogadásával?
Az összeesküvés-elméletek elvileg azon alapulnak, hogy elvetik a véletlenszerűséget, mint egy esemény okát. Éppen ezért népszerű az a gondolat, hogy a véletlenszerűség elutasítására való hajlam jellemző a konteók hívőire. E kapcsolatot már több vizsgálat firtatta, ám az eredmények ellentmondásosak, nem minden vizsgálat találta úgy, hogy az összeesküvés-elméletek hívői elutasítják a véletlenre alapuló magyarázatokat. Egy amerikai kutatócsoport az eddigi vizsgálatok gyengeségeit figyelembevéve végzett el egy kutatást, amely elvileg kiküszöböli a korábbi hibákat.
Az első ilyen hiba a minta mérete volt. A kutatók szerint a legtöbb vizsgálat, amely nem talált összefüggést a véletlenen alapuló magyarázatok elutasítása és az összeesküvés-elméletek elfogadása között, kis elemszámú mintákkal készült. Ez azért problémás, mert a kis hatásokat nem lehet megbízhatóan kimutatni a kis mintákon. A kutatók ezért több száz fős mintát terveztek gyűjteni. A második probléma, hogy a sok különböző tanulmányt különböző társadalmak képviselőin végezték el és úgy tűnik, hogy a társadalmi jellemzők is jelentősen befolyásolják a konteók terjedését. Eddig elsősorban a hatóságokba vetett bizalom jelentőségét mutatták ki, így az amerikai kutatók olyan mintákat választottak, melyek jelentősen eltérnek e változó mentén. Egy 500 főből álló amerikai és egy 300 főből álló svájci minta adatait elemezték, mert az Egyesült Államokban viszonylag alacsony a hatóságokba vetett bizalom, míg Svájcban magas. Végül arra is figyeltek a kutatók, hogy a résztvevők maguk is a társadalom minden szegletéből érkezzenek, mert sok vizsgálat csak egyetemistákra fókuszált, holott feltehetőleg az iskolázottság is befolyásolja a konteók elfogadásának esélyét.
A résztvevők online teljesítettek különböző feladatokat. A véletlenszerűség elutasítására való hajlandóságot úgy mérték, hogy a képernyőn 12 db X-et és O-t jelenítettek meg véletlen sorrendben, a résztvevőknek pedig egy 1-től 6-ig terjedő skálán kellett értékelni mennyire véletlenszerű a sorozat (1: biztos, hogy véletlenszerű; 6: biztos, hogy nem véletlenszerű). Ezen felül felmérték még az összeesküvés-elméletek elfogadására való hajlandóságot is, méghozzá több feladattal. Az egyikben például klasszikus konteókról olvastak néhány bekezdést a résztvevők, majd jelezték, hogy mennyire tartják igaznak. Ezen felül voltak még képzeletbeli helyzeteket leíró szövegek is, amelyek magyarázatára olyan opciók közül kellett választani, amelyek némelyike összeesküvéssel magyarázta a helyzetet. Érdekes módon az eredmények azt mutatták, hogy csak a svájci mintában volt összefüggés a két változó között.
Mitől terjednek a konteók?
Az új eredmények tehát nem tudtak igazságot tenni a véletlenszerűség elutasítása és az összeesküvés-elméletek elfogadása közötti kapcsolat meglétét illetően. A szerzők azt gyanítják, hogy azért találtak épp a svájci mintában összefüggést, mert az adatok rögzítésének idején az országban éppen rendkívüli módon megnőtt a koronavírusos esetek száma. A feltételezés szerint ilyenkor hiába, hogy az emberek általánosságban megbíznak a hatóságokban, az aktuális krízis miatti bizonytalanság mégis a konteók irányába taszíthatja az egyént.
Az összeesküvéselméletek lényege, hogy a véletlenszerűséget elvetik, mint lehetséges magyarázatot és szándékosságot feltételeznek egy jelenség hátterében. Persze az is előfordul, hogy az összeesküvés-elméletek éppenséggel igazak. A legutóbbi ilyen eset az amerikai ópioid-epidémiával kapcsolatos, amikoris az egyik óriási gyógyszercég az ópioid fájdalomcsillapítók addiktív potenciáljának tudatában verekedte át engedélyeztetésüket és árasztotta el az Egyesült Államokat a veszélyes gyógyszerekkel. Azóta is rengeteg haláleset köthető az ópioidokhoz és a felelősökre pedig pénzbüntetéseket szabnak ki az amerikai bíróságok.
Az összeesküvés-elméletekkel az a legnagyobb baj, hogy néha igazak. Ha egy társadalom nem szeretné, hogy feleslegesen haljanak meg a tagjai egy együttműködést igénylő krízis idején, akkor valószínűleg azzal kell foglalkoznia, hogyan tud megbízható intézményeket és vezetőket kiállítani a kétkedésre hajlamos tömeg elé. Ez egy kicsit talán másabb kérdés, mint amivel jelenleg foglalkozik a tudomány, de ebben is utat mutathatna a tudomány. Az utóbbi néhány évben egyre nagyobb hangsúlyt kap az Open Science kezdeményezés, amelynek a lényege, hogy átláthatóbbá tegye a tudományos tevékenységet. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a kutatók már képesek egymással megosztani az adataikat, az elemzéshez használt módszereket, így bárki ellenőrizheti a közleményekben foglaltak helytállóságát. A rendszer előnye, hogy nem kell vakon megbízni a másikban, hanem le is lehet ellenőrizni az állítások alapjául szolgáló eredményeket. Ezek az intézkedések más területeken is növelhetnék a bizalmat az állításokkal kapcsolatban, legyen szó az üzleti vagy politikai szféráról. Ha az összeesküvés-elméletek visszaszorítása a cél, akkor az egyenes, őszinte kommunikációt kell előnyben részesíteni és megfelelően kell szankcionálni a titkolózást és a ködös praktikákat.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2022/29. számában jelent meg, az Agyi aktualitások rovatban.
Források
Randomness dismissal and conspiracy beliefs | Nature Reviews Psychology
