Az alvás a társas viszonyulásra is hatással van

Az alvás az ember egyik alapvető szükséglete. Az emberi alvásigényről viszonylag sokat tudunk, azonban egy újabb elmélet szerint őseink alvása jelentősen átformálódott, amikor az éjszakákat a lombkorona helyett a földön kezdték tölteni. Az alvásigény kielégítése mindenesetre közismerten fontos az egészség megőrzése szempontjából, így talán nem is olyan meglepő, hogy egy új vizsgálat szerint a fiatalkori alváshiány problémákat okozhat a társas viselkedésben. Ez az eredmény talán hozzájárulhat az autizmus spektrum zavar megértéséhez is.

Az alvás fontossága mindenki számára ismert, aki megpróbált már egy ébren töltött éjszaka után másnap normálisan funkcionálni. Az alváshiány elsősorban a központi idegrendszer működését zavarja meg, nehezebbé válik a figyelem fókuszálása, a munkamemória kapacitása lecsökken, de akár hallucinációk is felléphetnek. Más szervrendszerek is megszenvedik a túlhúzódó ébrenlétet. A keringési rendszer és az immunrendszer például kifejezetten érzékenyek az alvásmegvonásra, így súlyos betegségek kialakulásához járulhat hozzá a kialvatlanság.

Az alvás fontossága tehát nem kérdéses, az alvásigénnyel kapcsolatban azonban még a szakértők sem értenek mindenben egyet. A felnőtt ember alvásigénye például nagyjából 8 óra naponta, ami a szakértők egy része szerint meglepően kevés más főemlősökhöz képest. A csimpánzok például 9,5 órát alszanak naponta, az orángutánok szintén 9 órát és egy sor más főemlős alszik többet naponta, mint 10 óra. A kutatók a testtömeg és az agyméret figyelembevételével modellezték a főemlősök alvásigényét és a modell szerint az ember alvásigényének napi több mint 9 órának kellene lennie. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az ember alvása még abban is eltér a közeli rokon fajokétól, hogy a gyors szemmozgásos szakasz (REM) aránya jóval nagyobb.

Antropológiai kutatások ráadásul azt is feltárták, hogy a természeti népeknél nem ritka a 8 óránál is rövidebb alvás. Afrikában és Dél-Amerikában vizsgáltak vadászó-gyűjtögető népcsoportokat csuklópántok segítségével és azt találták, hogy átlagosan 5,7 – 7,1 órát alszanak a csoportok felnőtt tagjai. David R. Samson, a Torontói Egyetem antropológusa vetette fel, hogy az ember alvásigényének lecsökkenése annak tudható be, hogy őseink egy ponton a talajszinten kezdtek tevékenykedni és aludni is. Itt sokkal inkább ki voltak téve a nagytestű ragadozók fenyegetésének, mint a lombkoronában, ezért csökkent le az alvással töltött idő. Az ember alvása hatékonyabbá vált, vagy az alvásidőből lenyesődött a felesleg, ami más állatoknál esetleg azért jelenik meg, mert előnyösebb a hosszabb inaktivitás.

Más kutatók azonban szkeptikusak ezzel az elmélettel kapcsolatban, főleg azért, mert szerintük nem tudunk eleget arról, hogy hogyan alszanak a vadonban a közeli rokon fajok. Elképzelhető, hogy nem is kiugróan alacsony az emberi alvásigény, hanem az állatkerti állatokon végzett mérések alapján túl van becsülve más főemlősök alvásigénye. Egy tanulmány például kimutatta, hogy a lajhárok a vadonban csak 9,5 órát alszanak, míg az állatkerti lajhárok átlagosan 16 órára hunyják le a szemüket. Ebben a vizsgálatban a lajhárok egészen készségesek voltak, nem zavarták őket különösebben a fejükre helyezett elektródák, más fajoknál azonban szinte kizárt, hogy elegendő ideig fennmaradjanak az elektroenkefalográfia kellékei.

Összességében tehát egyes kutatók abban sem biztosak, hogy az ember alvásigénye valóban kiugróan alacsony a főemlősök között, de ha mégis így van, annak talán az az oka, hogy a lombkorona elhagyását követően nagyobb fenyegetést jelentettek a ragadozók. Vannak azonban kutatók, akik szerint az alvásigény lecsökkenésének valódi oka az, hogy az emberek éjszakára gyűltek össze csoportokba és ilyenkor az alvás mellett a szocializálódás is kiemelten fontos volt. Az alvásigény azért csökkent le, hogy az embereknek több idejük legyen beszélgetni, mesélni, elmélyíteni a társas kapcsolatokat. Bárhogy is legyen, a napi 8 óra alvás alapvető szükséglet, ráadásul egy új kutatás szerint a társas viselkedés is megsínyli az alváshiányt.

Alvás és szociabilitás

Az alvásigény csecsemőkortól a felnőttkor felé haladva egyre csökken, aminek részben az lehet az oka, hogy a fejlődési folyamatokban is nagy szerepe van az alvásnak. Éppen ezért különösen nagy probléma lehet, ha a gyerekek és tinédzserek nem alszanak eleget. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy számos idegfejlődési zavar (pl. autizmus spektrum zavar, szkizofrénia) esetében az érintettek több mint fele számol be alvási problémákról: késői elalvási idő, kevés alvás, gyakori felébredések. Érdekes módon korábbi epidemiológiai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy az alvási problémák súlyossága együttjár a kommunikációs deficitek súlyosságával. Mindezek alapján a Stanford Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy hogyan hat az egerek társas viselkedésére az alvásuk megzavarása.

A kutatók fiatal, de ivarérett és felnőtt állatokat használtak a kísérletekhez, a társas viselkedést pedig a társas újdonság preferencia teszttel vizsgálták. Ennek a tesztnek az a lényege, hogy az egerek jellemzően több időt töltenek egy ismeretlen fajtárs közelében, mint egy ismerőssel. Amennyiben ez a preferencia megváltozik, az a társas viselkedés zavarát jelzi. A kutatók azt találták, hogy a fiatal állatoknál megszűnt az új fajtársak preferálása az alvás megzavarásának hatására, ám a felnőtteknél ez nem váltott ki ilyen hatást. A kutatók ezután a jelenség hátterében álló neurobiológiai folyamatok feltárását tűzték ki célul.

Ismert, hogy a középagyi dopaminerg idegsejtek jelzik az agy más területeinek az élvezetes dolgok értékét, így az új fajtársak megismerése során is szerephez jutnak, ugyanakkor a dopaminerg idegsejtek az alvás során elcsöndesednek. A kutatók valóban találtak elváltozást a kialvatlan fiatal egerek dopaminerg idegsejtjeinek tüzelési mintázatában: a sejtek fokozott aktivitást mutattak. Egy újabb kísérletben mesterségesen állították elő ezt a tüzelési mintázatot kísérleti állatok egy csoportjánál. A beavatkozás eredménye az lett, hogy az állatok alvása töredezetté vált és lecsökkent az alvással töltött idő is.

A kutatók végül olyan egértörzset vizsgáltak, mely az autizmus spektrum zavar modelljének számít. Ezek az állatok a Shank3 nevű gén működésképtelen változatát hordozzák és súlyos társas hiányosságokat mutatnak, illetve fokozott náluk a szorongás. A kutatók a kísérleti állatok alvásminőségét igyekeztek fokozni, különböző vegyületek segítségével. Sikerült javítaniuk a mélyalvás számos mutatóján és feltehetőleg ennek eredményeképp a társas viselkedés is normalizálódott, megjelent az új fajtárs preferálása. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a nemi érés környékén az alvás kiemelten fontos a normális társas viselkedés szempontjából. Biztató, hogy a kutatók az alvásminőség javításával a szociabilitást is helyre tudták állítani egy olyan egértörzsnél, amely nem mutat normális társas viselkedést. Ez felveti, hogy esetleg hasonló beavatkozások az embernél is enyhíthetnék az idegfejlődési zavarok következményeit. Talán az ember alvásigénye alacsonyabb, mint más főemlősöké, azt viszont úgy tűnik, hogy érdemes kielégíteni minden nap.

Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2022/28. számában jelent meg, az Agyi aktualitások rovatban.