A koronavírus még mindig az emberiség nyakán lóg, mára már jól ismertek a veszélyei. A szokásos légúti problémákon túl azonban esetenként neurológiai tüneteket is okozhat, azonban ezekkel kapcsolatban ritkaságuk miatt nehezebb megállapításokat tenni. A fertőzésen túl akár a védőoltás is hordozhat neurológiai komplikációkat, bár jóval ritkábban. Néhány friss tanulmány a COVID-19 és a védőoltások által kiváltott idegrendszeri zavarok gyakoriságát igyekezett felmérni, ezek eredményeit tekintjük át.
A SARS-CoV-2 okozta világjárvány lassan már két éve nehezíti meg az emberek napjait. A légutakban sokszorozódó, cseppfertőzés útján terjedő vírus leggyakoribb tüneteit már az első néhány hétben mindenki az eszébe véste. Hamarosan azonban egyre több idegrendszeri eredetű problémáról számoltak be a fertőzöttek. Sokan tapasztaltak szaglásvesztést, néhányan izomfájdalmat is, azonban akadtak olyan esetek is, amikor általános zavarodottság, sőt beszédképtelenség vagy akár tudatzavar lépett fel a fertőzés következtében. Ezek súlyos neurológiai tünetek, melyek jellemzően agyi érkatasztrófa vagy traumatikus agysérülés hatására alakulnak ki. A beszámolók a neurológiai komplikációkról egyre gyűltek és a szakértők elkezdtek komolyan foglalkozni azzal, hogyan károsíthatja az idegrendszert a koronavírus.
Miért ártalmas az agyra a koronavírus?
Egy vírus alapvetően két módon károsíthatja az idegszövetet: közvetlenül vagy közvetve. Előbbi esetben a vírus magukat az idegsejteket fertőzi, így okozva a neuronok pusztulását. Utóbbi esetben a vírus az idegszövet vérellátásával babrál, például károsítja az érfalakat így nem jut megfelelő mennyiségű vér egyes idegsejtekhez, vagy rontja a tüdő hatékonyságát, emiatt csökkent oxigén koncentrációjú vér jut a neuronokhoz, és azok ennek következtében halnak el.
A világjárvány hátterében álló koronavírus (SARS-CoV-2) és az idegrendszer közti kapcsolat eleinte ködös volt. A vírus néhány közeli rokonáról (SARS-CoV és MERS-CoV) azonban már tudták a szakértők, hogy közvetlenül fertőzhetik az agyat. Ezek a vírusok kimutathatók voltak az áldozataik idegrendszeréből, illetve kísérleti állatok agytörzséből is. Az agytörzsi érintettség egyébként jól magyarázza a zavarodottságot és a tudatvesztést, hiszen itt találhatók azok a sejtcsoportok, melyek az éberséget hozzák létre.
Mindezek mellett az is ismert volt, hogy számos esetben még a légúti tünetek megjelenése előtt jelentkeznek a neurológiai problémák, így joggal feltételezték a szakértők, hogy a SARS-CoV-2 képes lehet közvetlenül az idegrendszert támadni. Tavaly számos tanulmány vizsgálta ezt a lehetőséget, azonban ezek nem találtak a vírusra utaló jelet az agyi idegsejtekben. Jelenleg tehát az a domináns elképzelés, hogy a koronavírus az agyi kapillárisok falát károsítja, ezzel rontva a neuronok vérellátását. Emellett ráadásul az immunrendszer aktivációját is kiváltja, ami további idegi károsodáshoz vezethet.
A koronavírusok családja
A koronavírus nem a semmiből tört elő. A koronavírusok családja feltehetőleg 8000 évvel ezelőtt jelent meg, emlősök és madarak légutaira specializálódtak. A SARS-CoV (Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma koronavírus) 2003-ban okozott egy kisebb járványt, ami főleg Kínára korlátozódott. Az utolsó esetet 2004-ben jelentették, a vírus szerencsére nem terjedt túl hatékonyan. A MERS-CoV (Közel-keleti Légzőszervi Szindróma koronavírus) 2012-ben okozott először diagnosztizált emberi megbetegedést, azóta is előfordulnak esetek, azonban a terjedéséhez közvetlen kontaktus kell egy fertőzött személlyel, ezért jelenleg nem tartják túl veszélyesnek.
A COVID-19 neurológiai következményei
Egy újabb tanulmány az eddig rendelkezésre álló adatok alapján igyekezett átfogó képet adni a COVID-19 neurológiai következményeiről. A kutatók azt találták, hogy a fertőzöttek harmada mutat valamilyen neurológiai tünetet. A jellegzetes neurológiai tünetek jelentősen eltérnek a 18 éven aluli és a 60 éven felüli betegek között: a fiataloknál a szagláskiesés és a fejfájás dominálnak, míg az idősebb korosztálynál zavarodottság, kimerültség és izomfájdalom jellemző. A legijesztőbb adat a neurológiai tünetet produkáló betegek halálozási aránya: 27%. Végül a sztrók kialakulásának kockázata is sokszoros a vírusfertőzötteknél.
Mindezeken felül az is nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos esetekben a fertőzés akut szakaszát követően további komplikációkkal kénytelenek szembenézni a betegek. Az ún. hosszú COVID nagyon gyakran jár neurológiai tünetekkel (pl. fájdalom, koncentrációzavar, emlékezeti problémák). A tüneteket okozhatja az akut fertőzés alatt kialakult idegrendszeri károsodás, de a közelmúltban még az is felmerült, hogy az orrnyálkahártyából a vírus az agyba jut, így károsítja a figyelemért és emlékezetért felelős agyterületeket. A hosszú COVID-ról egyelőre nem sok konkrét eredmény áll rendelkezésre, de számos kutatócsoport dolgozik a jelenség mélyebb megismerésén.
Marcel Proust, madeleine, emlékezet
Marcel Proust, a kora XX. század jelentős francia írója, legismertebb műve “Az eltűnt idő nyomában”. Ebben a több kötetből álló regényfolyamban jelenik meg egy motívum, melyet később az emlékezetkutatók is gyakran idéztek fel: Proust orrát megcsapja egy sütemény illata, amely azonnal “visszaröpíti” őt a gyermekkorába. Önkéntelenül felidéződnek benne gyermekkori emlékei, ez pedig egy kiváló példája annak, hogy néhány emlékezeti jelenség inger-válasz kapcsolatokon keresztül is magyarázható. A szagok és az emlékek közti kapcsolatnak egyébként anatómiai alapja is van: a szaglókéreg a hippokampusz közvetlen közelében helyezkedik el. Előbbi a szaglásért, utóbbi pedig bizonyos emlékezeti folyamatokért felel.
A védőoltás is okozhat neurológiai problémákat?
A koronavírus veszélye még mindig nem csak a múlté, amiben minden bizonnyal vastagon benne van a vakcinák egyenlőtlen elosztása és az is, hogy sokan még mindig nem oltatták be magukat. Ilyen helyzetben talán nem tűnik a legjobb ötletnek ismeretterjesztő cikket írni a vakcinák veszélyeiről, másrészről viszont könnyen lehet, hogy többet ártana a megbízhatóságnak, ha a valóság bizonyos részeit elhallgatná egy orgánum. Két új tanulmány jelent meg a COVID-19 elleni védőoltás következtében kialakult neurológiai komplikációkról, melyek a védőoltások után, illetve a fertőzés következtében jelentkező neurológiai tünetek gyakoriságát hasonlították össze. Mindkét tanulmányt ugyanaz a brit kutatócsoport jegyzi.
Az első tanulmányban a Pfizer-BioNTech és az Oxford-AstraZeneca védőoltáson átesett, illetve vírusfertőzött személyek adatait elemezték. Azt találták, hogy az AstraZeneca oltóanyaga fokozta az izomgyengeség és a részleges bénulás kialakulásának valószínűségét a másik védőoltáshoz képest, míg a Pfizer vakcinája a sztrók kialakulásának esélyét növelte. A vírusfertőzés következtében azonban minden neurológiai komplikáció megjelenésének valószínűsége nagyjából ötszörös volt a vakcinák okozta rizikóhoz képest. A másik tanulmányban kifejezetten a keringési problémákból adódó neurológiai tünetekre fókuszáltak a kutatók és hasonló eredményeket kaptak, mint az első vizsgálatban: a koronavírus-fertőzés a neurológiai komplikációk szempontjából is komolyabb rizikót jelent, mint a vizsgált védőoltások.
Az új tanulmányok tehát összességében megerősítették, hogy a koronavírus esetében komoly neurológiai következményekkel is számolni kell. Úgy tűnik, hogy a fertőzés akut szakaszában a keringési rendszeren keresztül fejti ki a hatását az idegrendszerre a vírus (a súlyosabb esetekben előfordulhat közvetlen idegrendszeri fertőzés is, de erre egyelőre nincsenek meggyőző bizonyítékok), a későbbi szakaszban azonban egyelőre nem világos, pontosan mi történik az agyban. A védőoltások ugyan maguk is okozhatnak neurológiai komplikációkat, ezek jóval ritkábbak, mint a vírusfertőzés esetében.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2022/04. számában, az Agyi aktualitások rovatban jelent meg.
Források
Risk–benefit analysis of COVID-19 vaccines — a neurological perspective | Nature Reviews Neurology
