A metakogníció az ember azon képessége, amely lehetővé teszi, hogy a kognitív folyamatait leképezze, nyomon kövesse és szabályozza. A metakogníció tulajdonképpen a gondolkodásról való gondolkodás. Szakértők egy csoportja nemrég vetette fel, hogy a metakogníció bizonyos aspektusai nem feltétlenül a gén-alapú szelekció, hanem inkább a kulturális szelekció folyamatainak köszönhetően alakultak ki. Ez azt jelenti, hogy a metakogníció nem adottság, hanem tanulható képesség. A feltevést kulturális eredet hipotézisnek nevezik.

A metakogníció fogalma a fejlődéspszichológia egyik amerikai képviselőjétől, John H. Flavelltől származik. Flavell elsősorban a gyermekek tanulási képességeivel foglalkozott és így figyelte meg, hogy a tanulás hatékonyságát nagymértékben befolyásolja, hogy a tanuló mennyire van tisztában azzal, hogy a tananyag mely részei okoznak gondot neki. Metakogníció például arról elmélkedni, hogy mennyit tudunk egy bizonyos témáról, vagy kialakítani egy stratégiát, ami segít megtanulni valamit.

A kulturális evolúcióban a tudatos tervezés is megjelenik

A metakogníció a magasabb rendű kognitív folyamatok közé tartozik, vagyis az idegrendszer legkomplikáltabb funkcióinak egyike. Manapság kevés szakértő kételkedik abban, hogy ezek a képességek az idegrendszer evolúciójának eredményeképp jelentek meg. Az evolúció legnagyobb részben a különféle génekre ható szelekció eredményeképp zajlik. Ha egy gén változata elősegíti az élőlény túlélését, akkor az élőlény valószínűleg több utódot hoz létre és a következő generációban gyakoribbá válik a gén adott változata.

Az állatvilág evolúciója során azonban megjelent a tanulékonyság, a viselkedés rugalmas, ez pedig azt eredményezte, hogy megjelent az ún. kulturális evolúció. A kellően tanulékony állatok képesek ellesni egymástól olyan viselkedéseket, amelyek elősegítik a túlélésüket. Itt a szelekció már nem csak a gének szintjén érvényesül, hanem a viselkedés szintjén. Az egyed sikeressége nem azon múlik, hogy milyen génjei vannak, mert feltehető, hogy rengeteg változat van, ami hasonló tanulási képességet kölcsönöz az egyednek. A sikeressége azon múlik, hogy rájön-e ő maga (vagy valaki a környezetében), hogy egy bizonyos viselkedés hozzájárulhat a túléléséhez. Jó példa erre az Ausztrália nyugati partján található Cápa-öböl delfin populációja. Az itteni delfinek tengeri szivacsokat húznak az orrukra és így túrják az aljzatot táplálék után kutatva, ezzel ritkábbak a súlyos sérülések körükben, mint másfelé. A siker kulcsa nem a genetikai állományban rejlik, hanem abban, hogy valamikor egy egyed felfedezte, hogy a szivacs megvédi az orrát. Mivel a viselkedés előnyös, elterjed a populációban, ez a kulturális evolúció.

A kulturális evolúció az embernél új fokozatba kapcsolt. Az egyszerű szelekciós folyamatok lényege, hogy nincs mögöttük intencionalitás. Senki sem tervezi, hogy jól működjön egy gén vagy egy viselkedés, de mégis jól működik, ezért segíti a túlélést és elterjed. Az emberi értelem azonban lehetővé tette az akaratlagos tervezést is. Ennek a legjobb példája az írott nyelv. Az írott nyelv megjelenéséhez tudatos tervezés kellett, melyet aztán irányítottan adtak át egymásnak az emberek. Ez a folyamat is a kulturális evolúció része, azonban már nem pusztán szelekción alapul, hanem a tudatos tervezés is jelen van benne.

Mi is az a metakogníció?

A metakogníció tehát tudatos folyamatokra utal, melyek általában lassúak, részletesek és kifejezhetők szavakkal. A metakogníció például irányulhat az érzékelésre vagy az emlékezetre is. Ha például az ember lát egy árnyat a szeme sarkából, valószínűleg elkezdi metakognitív szinten kiértékelni az eseményeket. Vajon tényleg volt ott valami, vagy csak a sötétség tévesztett meg? Hasonló helyzet alakulhat ki egy emlék felidézése során is. Tényleg úgy történt minden, ahogy most rémlik?

A metakogníció tehát az adott kognitív folyamat eredményébe vetett hitként ragadható meg. Mennyire biztos az ember egy érzékletben, egy emlékben vagy egy döntésben. A metakogníció az egyén és a csoport szintjén is jelentős, hiszen az egyén magabiztosságát jelentősen befolyásolja, hogy mennyire bízik meg a saját érzeteiben vagy emlékeiben, de a csoport számára is kulcsfontosságú lehet számos helyzetben, hogy mennyire megbízható az adott egyén. Számos kísérlet támasztja alá, hogy a túlzottan magabiztos személyek például hajlamosak rizikósan viselkedni, illetve mondjuk hogy a bírósági tárgyalások kimenetét jelentősen befolyásolja, hogy mennyire magabiztosak a szemtanúk.

A metakogníciónak tehát nagy jelentősége van a hétköznapi életben, ezért fontos kideríteni, hogy milyen faktorok befolyásolják. A kísérleti pszichológiában a metakogníció mérésére olyan feladatokat használnak, melyekben a résztvevőnek meg kell ítélnie például az emlékezeti teszten adott válaszaik biztosságát. A résztvevő mondjuk egy képet lát a teszt során, eldönti, hogy látta-e korábban a képet, majd jelzi, hogy mennyire biztos a válaszában. Ezzel a megközelítéssel számos vizsgálatot végeztek már a kutatók és az eredmények egy része egyesek szerint arra utal, hogy a metakogníció alakításában központi szerepe van a személyek közötti tudásátadásnak, vagyis a kulturális evolúciónak.

A metakogníciót a kulturális evolúció formálja?

A metakogníció megjelenése a kognitív képességek kiterjedésének köszönhető és feltehetőleg megtalálható az emberen kívül más fajoknál is. Újabb eredmények azt is alátámasztják, hogy már a csecsemők is képesek metakognícióra és hogy a metakognitív képesség legalább részben öröklődő. A kulturális eredet hipotézis tulajdonképpen azt veti fel, hogy a metakogníciót jelentősen befolyásolja a kulturális tanulás.
A metakogníció egyik fontos része a diszkrimináció, vagyis a képesség, hogy az ember megkülönböztesse a metakognitív jelenségeket más folyamatoktól. Például, a medvétől való félelmet el kell tudni különíteni a bizonytalanságtól, hogy a neszek, amiket az ember érzékel medvétől származnak. Egyes szakértők szerint ezeknek az érzéseknek az elkülönítése olyan tanulási folyamaton alapulhat, mint például az egymáshoz nagyon hasonló szagok diszkriminációja.

Számos vizsgálat mutatta már ki, hogy a különféle ingerek feldolgozásának könnyedsége befolyásolhatja az ezekkel kapcsolatos metakognitív ítéleteket. Egy vizsgálatban például a résztvevők arcokat néztek, majd a teszt szakaszban fel kellett ismerniük a korábban látott arcokat. A teszten bemutatott képek egy része jobban megvilágított volt, így könnyebb volt a vizuális feldolgozás. Ezeket az arcokat nagyobb valószínűséggel ítélték ismerősnek a résztvevők és biztosabbak is voltak a válaszokban, noha a képek felén új arcok voltak láthatók.

Érdekes módon azonban ezt a tendenciát viszonylag könnyen lehet befolyásolni, egyes vizsgálatokban pusztán az is elég, ha a kísérletvezető informálja a résztvevőket, hogy a könnyűnek tűnő próbák általában trükkösek. Ez arra utal, hogy a metakognitív érzésekre vonatkozó utasítások befolyásolhatják ezek értelmezését. Ez a kulturális eredet hipotézist támogatja. Az oktatás területén is számos olyan vizsgálat van, amely azt mutatja, hogy azok a diákok, akiket olyan tanárok tanítanak, akik szorgalmazzák bizonyos metakognitív stratégiák használatát, jobban teljesítenek például az értő olvasás tesztjein (metakognitív stratégia például egy szó sikertelen kiolvasásánál újraolvasni a megelőző szavakat és kitalálni, milyen szónak lenne értelme az adott helyen).

Végül idegtudományi kutatások is támogatják a kulturális eredet hipotézist. Több vizsgálat is kimutatta, hogy a nyugati, individualista társadalmak tagjainál a metakognícióban fontosnak tartott középső prefrontális kéreg magasabb aktivációt mutat a saját teljesítmény értékelése közben, mint a keleti, kollektivista társadalmak képviselőinél. Mindezek alapján tehát úgy tűnik, hogy van létjogosultsága a feltételezésnek, hogy a metakogníciót jelentősen befolyásolja a kulturális tanulás. Talán ha még nagyobb hangsúlyt fektetnénk a metakognitív képességek korai fejlesztésébe, akkor kevesebb pszichiátriai betegséggel kellene szembenéznünk egy képzettebb társadalomban, ahol még a vélemények ütközései sem lennének feltétlenül szélsőségesen indulatosak?

Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2022/01. számában, az Agyi aktualitások rovatban jelent meg.

Forrás

Knowing Ourselves Together: The Cultural Origins of Metacognition