A pszichológia egyik legismertebb jelensége a Dunning-Kruger effektus. A lényege, hogy a szerény képességű személyek rendre túlbecsülik a saját teljesítményüket, vagyis nem veszik észre, hogy mennyire inkompetensek. Noha Kruger és Dunning tanulmánya a modern pszichológia egyik leggyakrabban idézett vizsgálata, a következtetéseit már többen kétségbe vonták. Egy új vizsgálat modern statisztikai módszerekkel vizsgálta a Dunning-Kruger effektus lehetséges magyarázatait.
Justin Kruger és David Dunning 1999-ben publikálták mára klasszikusnak számító tanulmányukat, amelynek már a címe is figyelemfelkeltő: Gyakorlatlan és nincs is tudatában: hogyan vezet a képességek túlértékeléséhez az inkompetencia felismerésének nehézsége? (Unskilled and Unaware of It: How Difficulties in Recognizing One’s Own Incompetence Lead to Inflated Self-Assessments). Kruger és Dunning vizsgálatait egy különös bűneset inspirálta, McArthur Wheeler elfuserált bankrablásának története. Wheeler citromlével kente be az arcát, hogy eltakarja azt a bank kamerái elől. A dolog természetesen nem sült el túl jól Wheeler számára, egy órával a rablás után már el is kapták a rendőrök. Wheeler tudta, hogy a láthatatlan tinta citromléből készül, ezért gondolta, hogy a folyadék az arcát is elrejtheti. A rablás után a legnagyobb nyugalomban számolgatta a pénzt az otthonában. Meg volt róla győződve, hogy senki sem láthatta az arcát.
Kruger és Dunning úgy gondolták, hogy Wheeler története kiválóan példázza, hogy ha valaki inkompetens egy bizonyos területen, akkor az inkompetenciája nem csak abban nyilvánul meg, hogy rossz döntéseket hoz, hanem abban is, hogy sejtelme sincs róla, hogy hibázott. Erről van szó Wheeler esetében is. Wheeler a citromlé felkenésekor rossz döntést hozott, de a rendőrök kiérkezéséig sejtelme sem volt róla, hogy tévedett. A pszichológiában metakognitív képességeknek nevezik azokat a képességeket, melyek lehetővé teszik, hogy az ember a saját kogníciójával kapcsolatos felismeréseket tegyen. Kruger és Dunning amellett érveltek, hogy ez a képesség szorosan összefügg egy adott területen birtokolt szakértelemmel. Elvégre ha valaki rosszul ismer például egy idegen nyelvet, akkor kevésbé lesz képes felismerni egy nyelvtani hibát az adott nyelven megkomponált mondatban.
A Dunning-Kruger effektus azt a jelenséget takarja, amikor az alacsony kompetenciával rendelkező személyek túlzott magabiztosságot tanúsítanak a képességeikkel kapcsolatban (Forrás: wikipedia.org).
Mit vizsgált pontosan Kruger és Dunning?
Kruger és Dunning négy kísérlettel vizsgálták az inkompetencia felismerésével kapcsolatos hipotéziseiket. A vizsgálatokon egyetemisták vettek részt. Elsőként arra kérték a hallgatókat, hogy aszerint értékeljenek különböző vicceket egy 1-től 11-ig terjedő skálán, hogy azt mennyire találnák viccesnek a csoporttársaik. A viccek értékelésére profi humoristákat is felkértek, majd megnézték, hogy a hallgatók értékelése mennyire esik egybe a humoristák értékelésével. A hallgatók a viccek pontozása után azt is megtippelték, hogy mennyire fognak jól teljesíteni a többi hallgatóhoz képest a viccek megítélésében. Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatók átlagosan az átlag fölé tippelték a saját humorérzéküket. A legrosszabbul teljesítő hallgatók, vagyis akiknek az ítéletei a legkevésbé estek egybe a profi humoristák ítéleteivel, szintén bőven az átlag fölé tippelték magukat, tehát igen nagyot tévedtek a humorérzékükkel kapcsolatban.
A második vizsgálatban a hallgatók érvelési képességét mérték fel a kutatók, a harmadik vizsgálatban pedig nyelvtani feladatokat oldottak meg a résztvevők. Mindkét vizsgálat megerősítette az első eredményeit: aki rosszul teljesített a feladatokon, az a saját teljesítményét is pontatlanabbul ítélte meg. A harmadik vizsgálatban a legrosszabbul és a legjobban teljesítő hallgatókat másodszor is visszahívták, hogy értékeljék 5 véletlenszerűen választott hallgató teljesítményét. Ebből kiderült, hogy a rosszul teljesítő hallgatók mások teljesítményét is rosszul ítélik meg. Az utolsó kísérletben újra a hallgatók érvelését vizsgálták, ezúttal azonban egy tréning segítségével fokozták a hallgatók jártásságát a feladatban. A tréning után újra hasonló érvelési feladatokat végeztek el a hallgatók. Ezen a teszten már jobban teljesítettek, és a saját teljesítményüket is pontosabban ítélték meg.
Biztosan az inkompetencia szüli a Dunning-Kruger effektust?
Az eredeti következtetést, miszerint a saját teljesítmény felülbecslése a metakogníció hiányosságából fakad, néhány évvel az eredeti publikációt követően már megkérdőjelezték. Kruger és Mueller például arra jutottak, hogy az eredeti hatás tulajdonképpen statisztikai műtermék is lehet. Egy újabb elképzelés szerint a Dunning-Kruger effektus forrása inkább az előzetes elvárásokban keresendő.
Ez utóbbi elképzelést egy egyszerű példával szemléltették a szakértők. Induljunk ki abból a feltevésből, hogy két személy egy tesztlap kitöltése előtt azt gondolja, hogy nagyjából 70%-os lesz a teljesítménye a teszten. Tegyük fel, hogy az egyik valóban 70%-os teljesítményt produkált. Ez a személy például biztos lehet benne, hogy öt kérdésre jól válaszolt, tudja, hogy kettőt elrontott és három válaszában bizonytalan. Ettől a személytől teljesen racionális 70%-os teljesítményt megtippelni, amivel el is találja a tényleges értéket. Tegyük fel, hogy a másik személy 4 választ talált el, biztos benne, hogy kettőször jól válaszolt, tudja, hogy öt esetben tévedett és három válasz felől bizonytalan. Mivel eredetileg 70%-os teljesítményre számított, így tőle racionálisnak tűnik az 50%-os tipp is, noha ezzel már túlbecsüli a teljesítményét. A kutatók tehát azt a feltevést fogalmazták meg, hogy a Dunning-Kruger effektus az előzetes elképzelések frissítésének nehézségéből következik: a feladatok elvégzése során nincs visszajelzés a válaszokra, ezért a résztvevők bizonytalanok, ez pedig az előzetes elképzelések irányába lendíti a saját teljesítményük megítélését.
Előzetes elképzelés versus inkompetencia
Az amerikai kutatók két, egyenként nagyjából 4000 főből álló mintán vizsgálták a Dunning-Kruger effektust. A vizsgálat célja az volt, hogy eldöntsék, hogy az eredeti magyarázat, vagy a kutatók által felvetett, az előzetes elképzelésre alapozó magyarázat helytállóbb. Ennek eldöntésére a kutatók olyan modelleket hoztak létre, melyek közül az egyik a teljesítménytől tette függővé a teljesítmény megítélését, míg a másik a modell az előzetes elvárás alapján becsülte a teljesítmény várható értékelését.
A résztvevők egy nyelvtani, illetve egy érvelési feladatsort végeztek el az első, illetve a második kísérletben. A teszt előtt a résztvevők megtippelték, hogy hány kérdésre fogják tudni a választ, majd a teszt elvégzése után azt becsülték meg, hogy mennyire teljesítettek jól a többi kitöltőhöz képest. A kutatók ezután statisztikai módszerek segítségével eldöntötték, hogy a valódi adatok az eredeti, inkompetencián alapuló magyarázatot tükröző modell predikcióinak felel meg jobban. A szerzők tehát arra jutottak, hogy a Dunning-Kruger effektus forrása valóban az, hogy a gyengén teljesítő személyek rosszul ítélik meg a teljesítményüket.
Mindenki inkompetens valamiben
A kutatók tehát úgy látják, hogy az eredményeik alátámasztják a Dunning-Kruger effektus eredeti magyarázatának érvényességét. Ha valaki egy dologban nem járatos, akkor nem csak rosszul fog teljesíteni, de még a saját ügyetlenségét sem tudja helyesen megítélni. A hatást egyébként gyakran úgy értelmezik, hogy a “buta emberekre” jellemző, de fontos megemlíteni, hogy valószínűleg mindenki tekinthető “butának” valamilyen szempontból. Senki sem szakértője minden területnek, így óhatatlan, hogy valamilyen kontextusban épp a Dunning-Kruger effektus érvényesüljön egy ember esetében. A vizsgálat legfontosabb üzenete tehát talán az, hogy igyekezni kell helyesen felmérni a hozzáértésünket és ehhez igazítani az elvárásainkat, ha nem akarunk nagyot tévedni.
A szakértők szerint a vizsgálat egyébként a kognitív pszichológia érésének is egy fontos bizonyítéka. A területreÍ egyre inkább jellemző, hogy matematikai modellek segítségével igyekszik magyarázatot adni egy-egy jelenségre. A megközelítés ereje abban rejlik, hogy a különböző folyamatokat feltételező matematikai modellek között statisztikai módszerekkel igazságot lehet tenni, azaz el lehet dönteni, hogy melyik modell áll a legközelebb a valós eredményekhez. Ezzel a megközelítéssel egyre kifinomultabb feltevéseket lehet tesztelni az emberi elme működésével kapcsolatban, ami minden bizonnyal egyre közelebb visz a megértéséhez.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2021/32. számában, az Agyi aktualitások rovatban jelent meg.
Források
The Dunning-Kruger effect revisited | Nature Human Behaviour
