You are currently viewing Hogyan lassítsuk az agyunk öregedését?

Hogyan lassítsuk az agyunk öregedését?

A legújabb kognitív neuropszichológiai kutatások alapján úgy tűnik, hogy a fizikai aktivitás neurogenezist, azaz idegsejtek születését eredményezi a felnőtt agyban. Joggal merül fel a kérdés, hogy ebből az is következik-e, hogy a rendszeres sportolás javíthatja-e az agy egészségét és megakadályozhatja-e a neurodegeneratív megbetegedések hatásait. Az agy és edzés kapcsolata ugyan nem teljesen feltárt még, azonban evolúciós megközelítést alkalmazva Raichlen és Alexander megalkották az Adaptív Kapacitás Modellt (AKM), amely leírja, hogy hogyan és miért javítja az agyi funkciókat az edzés egy energiaminimalizáló stratégiával. Az AKM két fontos kérdést vet fel – mik azok a mechanizmusok, amelyek a korhoz kötött agyi sorvadás mögött állnak, illetve, hogy hogyan befolyásolja az életmódbeli változás az egészséges és a patológiás öregedést.

Az elmúlt évtizedben számos kutatás kimutatta, hogy az aerob edzésnek előnyös hatása van a kognícióra, elsősorban az agy öregedésére. Ez az eredmény fontos beavatkozásokat hívott életre, mind az egészséges öregedést, mind a neurodegeneratív megbetegedések esetében (pl. Alzheimer-kór). Azonban arról a kutatók még keveset tudnak, hogy ez a hatás hogyan jön létre. Raichlen és Alexander modellje megmagyarázza, hogy hogyan és miért hat az edzés az agy működésére. Azt feltételezik, hogy az edzés azért kapcsolódik a kognícióhoz, mert az evolúciós múltunk során az élelemszerzéshez szükség volt a fizikai aktivitás mellett a mozgásos kontrollra, a memóriára, a téri navigációra és a végrehajtó funkciókra is. Az Adaptív Kapacitás Modell szerint az evolúciós múltunk során a fizikai aktivitás fokozott agyi válaszokhoz vezetett, míg a krónikus inaktivitás, amely a mai világban igen gyakori, az agyi kapacitás csökkentését okozza az energiatakarékosság stratégiája miatt, amely hosszú távon agyi leépüléshez vezethet.

A kapcsolat az egészség és a fizikai aktivitás között azon alapul, ahogy a fiziológiai rendszerünk képes alkalmazkodni az ingerekhez. Számos kutatás kimutatta, hogy a fiziológiai rendszerek úgy fejlődtek, hogy a változó igényekhez igazítsák a kapacitást. A fiziológiai kapacitás csökkentése inger hiányában adaptív, mert csökkenti az anyagcsere követelményeket, és felszabadít energiát más folyamatoknak, amelyek elősegítik a fennmaradást és a szaporodást. Az emberi szervezet adaptálódott a vadászó-gyűjtögető életmódhoz, és emiatt manapság, a kevésbé aktív életvitel csökkenti a kapacitást, amely megbetegedéseket eredményezhet. A manapság is vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népeken végzett kutatások alapján elmondható, hogy ez a fajta aktivitás egy közepes intenzitású aerob edzésnek felel meg. Mivel az embereknek sosem kellett inaktív életmódhoz alkalmazkodniuk, ezért a fiziológiai válaszunk a hosszabb ideig tartó inaktivitásra krónikus megbetegedésekhez vezethet, hozzájárulva a kognitív és az agyi öregedéshez. Az AKM különbözik a korábbi modellektől, mert arra helyezi a hangsúlyt, hogy a szervezetünk folyamatosan a mozgás indukálta stimulálásra reagál azzal, hogy fenntartja a kapacitást, míg az inger hiánya lehetőséget ad arra, hogy energiát spóroljunk meg. Ez a megközelítés azt is állítja, hogy a genetikai rizikófaktorok a neurodegeneratív megbetegedésekre nézve csak akkor vezetnek megnövekedett kockázathoz a kognitív leromlást és demenciát tekintve, ha olyan környezettel párosul, ahol kevés az aktivitás kiváltotta inger. Az AKM egyik fő eleme, hogy az edzés és a kognitív funkciók használatának kombinációja akut ingernek számít az idegsejtek kapacitásának fenntartásához és növeléséhez, továbbá a hosszú távú fizikailag aktív kognitív kihívások hatásai megvédik az agyat az energiamegtakarítástól és az idegsejtek pusztulásától.

Az evolúciós elméletet követve elmondható, hogy a vadászó-gyűjtögető életmód során a fizikai aktivitás mellett mindig fontos volt a kognitív kapacitás megléte is, így a fizikai edzés lehet kognitív szempontból is kihívás. Az élelemszerzés során az embereknek használniuk kellett a fizikai aktivitás során a motoros kontrollt, téri navigációt és memóriát, végrehajtó funkciókat, illetve a szenzoros és figyelmi folyamatokat. Ez teszi az élelemszerzést kognitívan komplex viselkedéssé. Az aerob edzésnek vannak akut hatásai, melyek az idegsejtek túlélését segítik elő, illetve hosszú távú hatásai is, melyek az agyi struktúra fenntartása révén minimalizálják az agy öregedését. Ezzel szemben az inaktivitás a kapacitás csökkentését eredményezi, amely az öregedés és a neurodegeneratív folyamatok előfordulását növelheti. Az AKM szerint az agy öregedése része a fiziológiai adaptációnak, amit az ingerszegény környezetre ad a szervezet, hogy csökkentse az energiafelhasználást.

Állatkísérletek megerősítették azt az elképzelést, hogy az új idegsejtek, amelyek kialakulnak az edzés hatására, nagyobb eséllyel maradnak életben, amikor valamilyen kognitív feladat követi az edzést, de mindez csak a közepes intenzitású edzés esetén vezet neurogenezishez, a magasabb intenzitás már nem hatékony e tekintetben. Kutatások azt is megállapították, hogy a testmozgás és a kognitív feladatok kombinációja nagyobb hatékonyságú, mint, ha a kognitív feladatok órák vagy napok elteltével követik a testedzést, kivéve a memóriafeladatokat, melyek esetében segít az időbeli eltolódás. A tortán közvetlenül követő feladatvégzés során további hatékonyságfokozó, ha a kognitív feladat tematikusan köthető a fizikai aktivitáshoz.

Összességében elmondható, hogy szellemi egészségünk fenntartásához elengedhetetlen a fizikailag aktív életmód, melyet kiegészíthetünk különböző, kognitívan kihívást jelentő tevékenységekkel, például új dolgok megtanulásával.

Forrás:

Raichlen, D. A., & Alexander, G. E. (2017). Adaptive capacity: an evolutionary neuroscience model linking exercise, cognition, and brain health. Trends in neurosciences, 40(7), 408-421.

Vélemény, hozzászólás?