You are currently viewing Az életminőség nem-szuicidális önsértés jelenlétében

Az életminőség nem-szuicidális önsértés jelenlétében

Az öngyilkosság vagy szuicidum fogalmával feltehetően mindannyian tisztában vagyunk, a nem-szuicidális önsértés, azaz valódi öngyilkossági szándékot nélkülöző önsértés azonban talán kevésbé került a reflektorfénybe. Utóbbi esetben tehát a személynek, jóllehet vágja, szurkálja, ütögeti vagy égeti magát, mégsem célja, hogy ezzel életének véget vessen. Mindezek ellenére ez a fajta önsértés nemcsak kiemelt kockázati tényezője a későbbi öngyilkossági magatartásnak, de igen gyakran együtt is járnak.

A nem-szuicidális önsértés tipikusan korai serdülőkorban jelenik meg, erősödik fel, majd csökken le a serdülőkor végén. Normál serdülő populációban 17-46%-ban, klinikai kórképekkel diagnosztizált kamaszok körében azonban 60-80%-ban jelen van. Az önsértés célja általában a nehéz érzelmek béklyójából való kiszabadulás és a társakkal való kapcsolatból adódó problémás érzések enyhítése. Az érzelmek szabályozásának ez a módja az öngyilkosságon túl egy sor más kockázatos viselkedésre veszélyt jelent, mint például a problémás szerhasználatra. A szerhasználat gyakran öngyógyításként is megjelenik fiataloknál, amikor a személy segítségkérés helyett alkoholt vagy kábítószert használ a belső feszültség enyhítésére. A nem-szuicidális önsértés nőkre jellemzőbb, míg a befejezett öngyilkosság aránya férfiak között gyakoribb.

Pszichiátriai kórképek esetében mindig érdemes áttekinteni azt, hogy az adott zavar hogyan hat a beteg mindennapi életére, milyen területeken okoz nehézséget, hogyan hat a kapcsolataira, mennyire képes az önálló életvezetésre, azaz összességében milyen az életminősége. Előfordulhat, hogy a mentális zavara akadályozza bizonyos tevékenységek elvégzésében és negatív hatással van a pszichológiai jóllétére, sőt a környezete jóllétére is. A mentális zavarok a gyermekek és serdülők életminőségére is hátrányosan hatnak, és szüleik sokszor még negatívabban értékelik ezeket a hatásokat, mint maguk a betegek. Amennyiben a zavarokhoz önsértés is társul, az rosszabb mentális és fizikai egészséget jelez előre, és ilyen esetben a serdülők életminősége jelentősen csökken.

Az önsértés mögött sokszor rosszul működő, diszfunkcionális család áll. Az önsértő serdülők szülei gyakran túlszabályozzák gyermeküket a serdülők beszámolói szerint, ám ugyanezen szülők önbeszámolói nem különböznek a nem önsértő gyermekek szüleinek beszámolóitól. A nem szuicidális önsértésre azonban mindenképp rizikófaktor a túlzott szülői kontroll, s emellett az alacsony támogatás, a rosszul funkcionáló család, az alacsony érzelmi bevonódás, védelem, törődés, bizalom, a kevesebb kommunikáció és a több félelem, túlóvás és elidegenedés. Ezek a serdülők gyakran rosszabb minőségű kapcsolatot ápolnak szüleikkel, és ez a szegényes családi kapcsolatmintázat negatív hatással van az érzelemszabályozásukra, mely növeli az önsértés kockázatát. A kockázati tényezők mellett azonban fontos védőfaktorok is jelen lehetnek a fiatalok életében, amelyek csökkentik az esélyét annak, hogy önmagukban kárt okozzanak. Amennyiben a család erre nem alkalmas, a kortárs kapcsolataik és a támogató iskolai környezet is szolgálhatnak menedékként.

A valódi javuláshoz azonban a családban mint rendszerben kell, hogy változás következzen be. Nemcsak a szakemberek, hanem maguk a serdülők is úgy vélik, a szülőket edukálni kell az önsértő viselkedésről és a családi kommunikáció minőségének jelentőségéről. A szülők óriási szerepet játszanak abban, hogy az önsértő gyermekük milyen segítséget kap és a családi dinamika javítása céljából milyen segítséget fogadnak el. Egy sikeres családterápia kimenete lehet, hogy a szülői készségek javulnak, a család funkcionálása javul és a serdülő megküzdési készsége és kapacitása gazdagodik, összességében pedig mind a család, mind a serdülő életminősége magasabb színvonalúvá válik.

Látható tehát, az önsértés szempontjából a serdülőkor egy igen törékeny időszak, ezért kiemelten érdemes figyelni erre a korosztályra és célzott segítséget adni nekik és családjaiknak.

Forrás:

Győri, D., Farkas, B. F., Horváth, L. O., Komáromy, D., Mészáros, G., Szentiványi, D., & Balázs, J. (2021). The association of nonsuicidal self-injury with quality of life and mental disorders in clinical   adolescents – A network approach. International Journal of Environmental Research and Public Health, 18, 1840.

Vélemény, hozzászólás?