You are currently viewing Asperger gyermekei

Asperger gyermekei

Az Asperger-szindróma nevét már bizonyára mindenki hallotta, de ellentmondásos történelmi háttere csak nemrég látott napvilágot. Az Asperger-szindróma az autizmus egy típusa, de a diagnózis alkalmazása már elhalványulóban van.

A kórkép Hans Aspergerről kapta a nevét, az osztrák gyermekorvosról, aki az autizmus vizsgálatának egyik úttörője volt. Azzal vált híressé, hogy a II. világháború alatt a náci kivégzésektől mentett meg gyerekeket azzal, hogy kiemelkedően magas intelligenciájukra hivatkozott, amely az Asperger-szindróma egy fontos diagnosztikai kritériuma lett. 2018-ban azonban korábban nem ismert bizonyítékok kerültek napvilágra Edith Sheffer könyvében, amelyek alapján újraértelmezték Asperger szerepét a náci népirtásban, vitákat és heves érzelmeket generálva mind a szakmai közösségekben, mind a diagnosztizált egyének és családjaik körében.

Az Asperger-szindróma kifejezést maga Hans Asperger nem használta (ő „autisztikus pszichopátiaként” említette), hanem azt Lorna Wing alkotta meg 1981-ben. A következő évtizedben Asperger klinikai megfigyelései előtérbe kerültek az angolszász orvosi világban is, és 1994-re már része is lett a DSM-4 (Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve, negyedik kiadás) diagnózisainak. A legfontosabb diagnosztikai kritériumok a következők voltak: szűk, de mély érdeklődési körök, nehézségek a társas kommunikáció terén, átlagos vagy magas IQ és a nyelvi fejlődés megkésettségének hiánya. A DSM-ben azonban nem volt hosszú életű a mentális zavar, ugyanis az ötödik kiadás bevezette a spektrumszemléletet („autizmus spektrum zavar”), így az Asperger-szindróma kikerült a kórképek közül.

Sheffer könyvében megvilágítja a pszichiátria szerepének megváltozását a hitleri ideológia követésében. Egy olyan szakterületet, melynek alapja korábban az elfogadás és empátia volt, annak a szolgálatába állították, hogy egy „genetikailag megfelelő” népet tudjanak megalkotni, az arra nem érdemesek kiirtásával. Ehhez a pszichiáterek és orvosok feladata az volt, hogy meghatározzák, ki élhet és kit szükséges meggyilkolni. A szerző bizonyítékokat talált, hogy Asperger nemcsak megmentette a magas intelligenciájú gyermekeket, hanem azokat, akiket genetikailag alárendeltnek ítélt, az Am Spiegelgrund klinikára küldött, amely a gyermek eutanázia központja volt a náci hatalom idején. Az idekerült gyermekek valamilyen szempontból nemkívánatosak voltak a társadalom számára, legyen az valamilyen fizikai vagy pszichológiai rendellenesség. Az intézményben sokszor éheztették őket vagy halálos injekciót adtak nekik, a haláluk okaként azonban mást jelöltek meg. Asperger tehát bűnrészese volt a náci népirtásnak, és elősegítette azt, hogy egy homogén, másságot nem tűrő, árja népet igyekezzenek létrehozni, ártatlan gyermekek halálát okozva. A beutaló leveleiben ezekről a gyerekekről olyanokat írt például, miszerint azok „elviselhetetlen terhet jelentenek a családjuk számára”. Annak ellenére, hogy a kórházban közel 800 gyermeket öltek meg, Asperger előtt fényes karrier állt.

Noha Asperger tettei a nyilvánosság számára már hozzáférhetőek az utóbbi néhány évben, egyrészt, az Európában használt Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) kézikönyv tizedik kiadásában még szerepel a diagnózis, másrészt, számos egyén él jelenleg egy olyan diagnózissal, aminek az elszomorító múltját csak nemrég tárták fel. Ugyan a BNO-11 megjelenése hamarosan orvosolni tudja az előbbit, az utóbbi kérdés továbbra is égető – a korábban Asperger-szindrómásként diagnosztizált emberek hogyan élik meg identitásukat? Sokan büszkék arra, hogy Aspergeresek, annak pozitív felhangjai miatt, mint a kivételes intelligencia, ami természetesen nem változik a múltbeli történések feltárásával.

A jövőben a tudományos közösségnek fontos átgondolnia, milyen terminológiát használ „Asperger gyermekeire”, például a semlegesebb autizmussal élve, és a szakmának mindig szem előtt kell tartania azokat az értékeket, amelyek mellett felesküdött.

Forrás:

https://www.nature.com/articles/d41586-018-05112-1

Vélemény, hozzászólás?