A szkizofrénia az egyik leggyakoribb pszichiátriai zavar és éppen ezért kutatják intenzíven már évtizedek óta. A szkizofréniával kapcsolatos eredmények száma óriási, mégis rengeteg kérdés megválaszolatlan még ezzel a titokzatos betegséggel kapcsolatban. Brit kutatók például a szkizofréniát kísérő enyhe neurológiai tüneteket vizsgálták egy 10 éves időszakban, hogy megtudják, hogyan alakulnak ezek a betegség lefolyása során. Az enyhe neurológiai tünetek olyan érzékelési és mozgási hiányosságok, melyek nem járnak együtt kimutatható agyi elváltozásokkal. Az új eredmények szerint az enyhe neurológiai tünetek meglepő pontossággal jelzik előre a szkizofrénia tüneteinek alakulását.
Mi a szkizofrénia?
A szkizofrénia egy súlyos mentális zavar, amelynek legjellemzőbb tünetei a hallucinációk és a téveszmék. Az érintettek gyakran hangokat hallanak, melyek nem ritkán sértegetik, megalázzák őket. Akár vizuális vagy taktilis hallucinációk is előfordulhatnak, például fura figurákat láthatnak, illetve apró rovarok mászkálását érzékelhetik a bőrükön. A hallucinációk gyakran a téveszmék tematikájához igazodnak. A téveszmék olyan hiedelmek, amelyek bizonyíthatóan hamisak, ám a beteg meggyőződése nem ingatható meg bennük.
A hallucinációk és a téveszmék mellett jellemző még a zavart gondolkodás, vagyis a szokatlan következtetések, asszociációk, amik a beszédben is megnyilvánulhatnak. Az eddig felsoroltakat pozitív tüneteknek szokás nevezni, mert egyfajta plusznak tekinthetők a normál mentalizációhoz képest. Ezekkel szembeállíthatók a negatív tünetek, mint például az apátia és az elszigetelődés. A beteg nem leli kedvét semmiben, érzelmei, vágyai szinte elillannak, ezért kevés tevékenység elvégzésére tudja csak rávenni magát. Általában a társas kapcsolatait is elhanyagolja. Ezek mellett gyakran jelentkezhetnek érzelmi zavarok is. A beteg csökkent önértékeléssel, állandó letargiával küzd, vagy éppen a túláradó felhangoltság és a letaglózó borúlátás állapotai uralkodnak el rajta felváltva. Ezekben az esetekben szkizoaffektív zavarról szokás beszélni.
Ezek a tünetek általában fiatal felnőttkorban jelentkeznek. A beteg gyakran már hetekkel, hónapokkal a tünetek kiteljesedése előtt változásokat észlel magán, a világhoz való viszonyulásában. Van, aki például állandó szorongást, nyugtalanságot tapasztal, úgy érzi, hogy valami fontos esemény zajlik a világban, valami nem olyan, mint volt. Ezt a szakaszt nevezik prodrómának. Ezután teljesednek ki a tünetek és jelentkezik az első pszichotikus epizód, amikor a beteg általában aktívan hallucinál és téveszméi vannak. Ilyenkor antipszichotikus gyógyszerekkel való kezelés hatására a legtöbb esetben néhány hét alatt elmúlnak a pozitív tünetek. A betegek harmadánál a később kialakuló epizódok is jól kezelhetők. Érdekes módon a szkizoaffektív zavar esetében gyakoribbak a kedvezőbb kimenetek, mint a szkizofrénia esetében.
Miért alakul ki a szkizofrénia?
A szkizofrénia és a szkizoaffektív zavar kialakulásának okai egyelőre homályosak. Valószínű, hogy genetikai faktorok is szerepet játszanak benne. Már a szkizofrénia korai kutatói is felfigyeltek arra, hogy a szkizofrén betegek családtagjai között nagyobb valószínűséggel fordulnak elő szokatlan vélekedések, vagy akár érzékcsalódások, hallucinációk, mint más személyeknél. A modern genetikai vizsgálatok alapján azonban kezd világossá válni, hogy nem lehet egyetlen gént felelősként megjelölni. A szkizofrénia kialakulásában feltehetőleg a fejlődés során bekövetkező külső hatások is nagy jelentőségűek. Számos vizsgálat talált például összefüggést szkizofrénia és a születési körüli komplikációk, a gyermekkori traumák, illetve a fiatalkori kábítószerhasználat között. A szkizofrénia kialakulásának alaposabb megértése valószínűleg a megelőzését vagy akár a kezelését is segíthetné. Ezért fontosak az olyan vizsgálatok, melyek a szkizofrénia kevésbé vizsgált velejáróit firtatják, mint például a puha neurológiai tüneteket.
Puha neurológiai tünetek szkizofréniában
A szkizofrénia tünetei között valamivel kevesebb figyelmet kapnak az ún. puha neurológiai tünetek. Ezek tulajdonképpen az érzékelés és a mozgás apróbb elégtelenségei, melyeket nem lehet konkrét idegrendszeri elváltozáshoz kötni. A puha neurológiai tüneteket egy sor egyszerű feladattal szokták felmérni. Az egyik feladatban például tyúklépésben kell megtenni néhány métert, míg egy másikban az ujjbegyre „rajzolt” számot kell kitalálni becsukott szemmel. A szkizofréniával élők jellemzően többet hibáznak ezeken a teszteken, mint az átlag, sőt a közeli rokonok körében is jellemzőbbek ezek a hibák.
Éppen ezért merült fel, hogy a puha neurológiai tünetek a szkizofréniára való hajlam megnyilvánulásai, ám ezt eddig még nem sokan vizsgálták. Az a néhány kutatás, ami eddig elkészült általában rövid időtávon vizsgálódott, ráadásul viszonylag kevés beteg részvételével zajlott. Az eredmények ezért kissé kuszák, teljesen biztosan csak annyit lehet állítani, hogy a puha neurológiai tünetek legalább annyira jellemzők a szkizofréniára, mint a korábban felsorolt, klasszikus tünetek.
Puha neurológiai tünetek: utánkövetéses vizsgálat
Egy brit kutatócsoport arra vállalkozott, hogy 10 éven át követ több mint 200 szkizofréniás beteget és megfigyelik a puha neurológiai tüneteik alakulását. A kutatók 233 szkizofréniával élő személy neurológiai tüneteit mérték fel 10 évvel ezelőtt, amikor az első pszichotikus epizódjuk jelentkezett. A betegeket két csoportra osztották a betegség lefolyása szerint, amiről az eltelt 10 év orvosi leletei alapján tájékozódtak. Az egyik a nem enyhülő, krónikus csoport volt, akiknél a betegség tünetei nem enyhültek meg hosszabb időre, mint 6 hónap. Ebbe a csoportba 147 beteget soroltak. A másik csoport esetében a betegség enyhébb lefolyású volt, náluk a pszichotikus epizódok nem voltak hosszabbak 6 hónapnál (86 fő).
A teljes csoportból 56 embert tudtak tíz évvel később is elérni, hogy megismételjék velük a neurológiai tünetek felmérését. Az 56 fős csoport a vizsgálat szempontjából fontos tulajdonságokban csak alig tért el az eredetitől: ebben is kb. 35% volt az enyhébb lefolyású szkizofréniával küzdő személyek száma és a betegség kialakulását megelőzően mindkét csoport átlagos IQ-ja 100 környékén volt (ugyanakkor több színes bőrű és több nő volt a részcsoportban, mint az eredeti mintában).
Az elemzések alapján a neurológiai tünetek súlyosabbak voltak az első mérés alkalmával azoknál a személyeknél, akiknél a betegség súlyosabb lefolyásúvá vált később. A kutatásból ugyanakkor az is kiderült, hogy a mozgási hiányosságok nem változnak jelentősen az idők során, viszont az összes többi puha neurológiai tünet súlyosbodik. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a mozgási problémák felhasználhatók a betegség lefolyásának előrejelzésére. A mozgási deficit esetleg arra is alkalmas lehet, hogy a szkizofrénia kialakulásának rizikóját felmérjék, mert elképzelhető, hogy ezek a problémák már a szkizofrénia kialakulása előtt jelentkeznek. Lehetséges, hogy a veszélyeztetett csoport figyelmének felhívása csökkentené a rizikós tevékenységek, mint például a kábítószerhasználat gyakoriságát.
Utánkövetéses vizsgálatok és a szkizofrénia
Arra persze nincsen garancia, hogy a droghasználat csökkenése a szkizofrénia gyakoriságát is csökkentené, hiszen jelenleg nem egyértelmű a szkizofrénia és a szerhasználat közötti kapcsolat iránya. Talán a drogok használata hozzájárul a szkizofrénia kialakulásához, de az is elképzelhető, hogy a szkizofréniára és a szerhasználatra való hajlam egyszerűen együttjár. A dohányzás esetében például még az is felmerült, hogy azért olyan gyakori a szkizofréniával élők körében, mert pillanatnyi enyhülést hozhat a tünetekben (ezt neurobiológiai eredmények is támogatják: a nikotin hatással van a dopaminerg jelátvitelre, ami a szkizofrénia esetén jellemzően rendellenesen működik).
A tanulmány mindenesetre felhívta a figyelmet a szkizofrénia egy elhanyagolt tünetegyüttesére, ami remélhetőleg sok további vizsgálatot fog inspirálni. A figyelmes olvasó a szkizofrénia kutatásának egy módszertani buktatójára is felfigyelhetett a szövegben: a kiindulási csoport kevesebb mind negyedét sikerült elérni a második vizsgálat alkalmával. Ez a szkizofréniás személyek elzárkózása miatt alakul így általában, és jelentősen megnehezíti a betegség megértését célzó vizsgálatok kivitelezését. Az azonban a mostani eredményből is látszik, hogy a nehézségek ellenére érdemes megpróbálkozni a hosszú utánkövetéses vizsgálatokkal, mert fontos részletekre derülhet fény általuk.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2021/03. számában jelent meg.
Nézd meg ezt a bejegyzést is:
Források
Neurological soft signs predict outcomes in schizophrenia | Nature Reviews Neurology
