Jól ismert, hogy stresszhelyzetben a szervezetünk fiziológiás változásokon megy keresztül, amelyekkel felkészít minket a veszélyhelyzetre. Cannon (1932) óta ezt „harcolj vagy menekülj” (fight or flight) válasznak nevezzük, mely során a szívritmus és a vérnyomás nő, gyorsul a légzés, az izmok megfeszülnek, a pupillák kitágulnak, az izzadás fokozódik, az emésztés lelassul, a vércukorszint megemelkedik stb., valamint egy sor hormonális változás is beáll. Mindezek képessé tesznek minket a kihívással való szembenézésre, a „harcolj vagy menekülj” válasz mellett azonban más reakciók is megjelentek a szakirodalomban, mint például a dermedés (freeze) vagy a tanult tehetetlenség. Egy további és a korábbiakat kiegészítő magyarázat a gondozói-affiliációs válasz, a „tend-and-befriend”, amelyet Shelly Taylor és munkatársai alkottak meg 2000-ben.
A gondozói-affiliációs válasz nem a „harcolj vagy menekülj” reakciót kívánja felváltani, mely fiziológiás szinten mindkét nemre jellemző, hanem Taylorék azzal érvelnek, hogy a nők esetében a fiziológiás választ viselkedéses szinten kiegészíti a gondozói-affiliációs reakció. Evolúciósan a nők feladata az utódok nevelése, védelme és a közösség építése volt, ezért stresszhelyzetben őket nem a harcra, hanem a gondozásra és más csoportokkal való összefogásra készíti fel a szervezetük a veszély csökkentése érdekében. A korábbi vizsgálatok zömében férfiak stresszreakciójára fókuszáltak, és csak kilencvenes évek második felében került beválogatásra több női vizsgálati személy, lehetővé téve az eredmények árnyalását aszerint, hogy melyik nem milyen evolúciós kihívásokkal találkozott. A nőknek mind az anyai, mind az affiliációs, közösségépítő reakciója mögött többek között az oxitocin nevű hormon szerepét hangsúlyozzák. Állatkísérletek alapján például a nőstényekben magasabb mértékű az oxitocin felszabadulása stressz esetén, amely csökkenti a szimpatikus idegrendszer aktivitását, a félelmet és növeli a megnyugvás érzését. Az oxitocin hatását erősen modulálja az ösztrogén, amely szintén magyarázhatja a stressz hatására bekövetkező eltérő nemi viselkedést. Más vizsgálatok arról számolnak be, hogy több oxitocin hatása viselkedéses szinten a saját csoport iránti bizalomnövekedés.
Taylorék felvetése tehát az, hogy mivel hormonális változások mellett egy sor emberekkel és főemlősökkel végzett vizsgálat is arról számol be, hogy a nők gyakran gondozói és közösségépítő preferenciát mutattak, amit a hagyományos társadalmi és kulturális szerepük is megerősített, érdemes tovább vizsgálni azt, hogy milyen viselkedéses eltéréseket mutatnak a nők és a férfiak veszélyhelyzet esetén.
Forrás:
Urbán R. (2017). Az egészségpszichológia alapjai. Eötvös Kiadó.
Taylor, S. E., Klein, L. C., Lewis, B. P., Gruenewald, T. L., Gurung, R. A., & Updegraff, J. A. (2000). Biobehavioral responses to stress in females: Tend-and-befriend, not fight-or-flight. Psychological Review, 107(3), 411.
