A kannabisz vagy marihuána népszerűsége egyre nő napjainkban, azonban az idegrendszerre gyakorolt hatásaival egyelőre még a szakértők sincsenek teljesen tisztában. A tudatmódosító szerekről általában úgy gondoljuk, hogy az idegsejtek egymás közötti kommunikációjának befolyásolásával fejtik ki hatásukat. Egy új tanulmány azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kannabisz ettől közvetettebb módon is befolyásolhatja a viselkedést, egészen pontosan egyes gliasejtek anyagcseréjének megzavarásával idézi elő a társaságtól való elzárkózást.
Az agy, a tudat és a kémia
A tudatmódosító szerek feltehetőleg a kezdetektől jelen voltak az emberiség történetében, ám különös hatásaik élettani alapjait csak a XIX. században kezdték a tudományos módszerrel vizsgálni. Ekkoriban a vegyészet módszereinek fejlődése a fiziológia lehetőségeit is kitágította. A kutatók eleinte egzotikus növényekből készített főzetek, később pedig már mesterségesen szintetizált vegyületek hatásait vizsgálták az élő szervezetben. Egyes hatások meglehetősen intenzívek voltak: a kurare nevű méreg például lebénította az izmokat, a jaborandi nevű növény (Pilocarpus sp.) leveleinek kivonata pedig izzadást és nyáladzást okozott. Az idegtudomány egyik legfontosabb áttörése többek között ezen jelenségeknek köszönhetően jött el, de már csak a XX. században: bebizonyosodott, hogy az idegsejtek által létrehozott elektromos jel különféle vegyületek által közlekedik az idegrendszerben.
Ezek alapján született meg az a gondolat, hogy a tudatmódosítók hatásának hátterében az ingerületátvitel befolyásolása áll. Ezt az elképzelést számos fontos eredmény támasztotta alá, például kiderült, hogy a kokain, az amfetamin és az LSD is az agy monoamin ingerületátvivői révén hat. A marihuána hatásmechanizmusának gyógyszerészeti háttere azonban még csak ennyire sem feltárt. Az ENSZ Kábítószer‑ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának 2017-es felmérése alapján világszerte nagyjából 150-200 millió ember használ marihuánát, és ez a szám várhatóan csak növekedni fog, hiszen a világ egyre több pontján legalizálják. Fontos tehát, hogy a kutatók feltárják a szer központi idegrendszeri hatásait, hogy tisztábban láthassuk az esetleges veszélyeket.
A kannabisz hatásai
A tudatmódosító szerek hatásai nagyon változatosak lehetnek, a fogyasztótól és környezetétől is nagymértékben függenek. Ez a kannabiszra is igaz. Az eufória, az ellazulás, a megváltozott időérzékelés, az elkalandozó figyelem, és a fokozott étvágy a legjellemzőbb hatások. A kannabiszt általában elégetik és a füstjét szívják be, ilyen módon perceken belül kifejti hatását, míg, ha például süteményben fogyasztják, akkor ez 30-60 percig is eltarthat. Nagyobb mennyiségű kannabisz fogyasztása esetén felléphet szorongás, de akár téveszmék vagy hallucinációk is.
Egyes adatok szerint a használók 9%-a válik függővé, ugyanez a szám a kokain esetében 20%, az alkohol esetében 23%, a nikotin esetében pedig 68%. A fű ezek alapján nem különösebben veszélyes más kábítószerekhez képest, viszont a szakértők szerint az aggodalomra ad okot, hogy a kannabisz nemesítésével az utóbbi időkben a hatóanyagtartalom jelentősen megemelkedett. A kannabisz elvileg több mint 400 olyan vegyületet tartalmaz, amik befolyásolhatják az idegrendszer működését, azonban ezek közül a tetrahidrokannabinolt (THC) tartják a legfőbb pszichoaktív komponensnek. A rekreációs használatra termesztett kannabisznövények THC tartalma nagyjából 10-20-szorosára növekedett az utóbbi néhány évtizedben, így manapság a legerősebb változatok akár 29% THC-t is tartalmazhatnak. Mindezek miatt a marihuána fogyasztásának tényleges veszélyeit jelen pillanatban nehéz megítélni.
Az tény, hogy a túlzott használat számos pszichiátriai zavar kialakulásának valószínűségét fokozza, és ez minden bizonnyal csak súlyosbodni fog a hatóanyag fokozódásával. Egy új kutatás arra világított rá, hogy a szokásos szinaptikus jelátvitelen keresztül kifejtett hatás mellett a THC az anyagcsere befolyásolása révén is hathat az idegsejtek működésére.
A THC és a sejtanyagcsere
Régóta ismert, hogy a THC a kannabinoid receptor nevű fehérjéhez kötve fejti ki a hatását az idegrendszerben. Ez a receptor számos agyterületen megtalálható, így egyelőre nem világos, hogy pontosan melyik területek befolyásolása révén fejti ki hatásait a marihuána.
A legújabb eredmények viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a THC nem csak az idegsejtek kommunikációját, hanem azok anyagcseréjét is befolyásolhatják, ezzel végső soron csökkentve aktivitásukat. Egy spanyol és francia kutatókból álló csoport ezúttal azt vizsgálta, hogy a THC milyen hatással van az agyban található gliasejtekre. A kutatók kísérleteit az a felfedezésük inspirálta, hogy a kannabinoid receptor nagy mennyiségben van jelen az asztrogliák mitokondriumain. A mitokondriumok központi fontosságúak a sejtek energiatermelésében. A fő energiatermelő folyamat, a biológiai oxidáció három szakaszából kettő ebben a sejtalkotóban zajlik.
Az első lépés, a glikolízis azonban a sejttestben megy végbe. A glikolízis során is keletkezik némi ATP, az energiavaluta, és az asztrogliákban ez a fő energiaforrás. A vegyület, ami belépne a mitokondriumba azonban tejsavvá alakul és ezt a gliasejtek átadják a közeli neuronoknak, azok pedig ebből nyernek energiát a citromsav-ciklus és a terminális oxidáció révén. A kutatókat az sarkallta arra, hogy az asztrociták anyagcseréjének függvényében vizsgálják a THC hatásait, hogy a receptor különösen nagy mennyiségben van jelen az asztrociták mitokondriumain.
A kutatók sejttenyészetben és élő egerek segítségével is megerősítették, hogy a THC hatására végső soron lecsökken az asztrociták által előállított tejsav mennyisége. A kevesebb tejsav, kevesebb energiát eredményez az idegsejteknél, ami pedig az idegsejtek jeladó tevékenységét is megzavarja, sőt akár pusztulásukat is okozhatja. Ezen hatások kiteljesedését a tejsav mesterséges bejuttatása sejtkultúrában és élő állatokban is megakadályozta. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a THC-vel kezelt egerek viselkedése megváltozott a normális egerekéhez képest: több időt töltöttek egyedül, mint a velük egy ketrecben lévő társaikkal. Ezt az eredményt más módszerrel is megerősítették a kutatók: a tejsav felvételét gátló vegyület ugyanígy szociális izolációt váltott ki a kísérleti egerekben.
Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a kannabisz fő hatóanyaga nem csak az idegsejtek közötti jelátvitelt befolyásolva hat az idegrendszer működésére, hanem a gliasejtek anyagcseréjén keresztül a neuronokét is gátolja, ami végső soron megzavarja azok tevékenységét. A kísérletek azt is meggyőzően alátámasztották, hogy a THC ezen hatása a viselkedésben is megnyilvánulhat, méghozzá úgy, hogy a kísérleti egerek kevésbé lesznek nyitottak fajtársaik társaságára. Ami még aggasztóbb, hogy az eredmények szerint az asztrogliákra kifejtett hatás akár idegsejt pusztuláshoz is vezethet. Ez magyarázat lehet arra, hogy miért jár együtt a kannabisz túlzott fogyasztása egy sor agyterület térfogatcsökkenésével. A szigorú tiltással nem lehetett megfékezni a marihuána fogyasztását, manapság pedig egyre lazábbak ezek a szabályozások, így érdemes lehet az ártalomcsökkentés lehetőségeinek feltárására mozgósítani az erőforrásokat.
Ez a cikkem az Élet és Tudomány 2020/40. számában jelent meg.
Források:
https://www.nature.com/articles/d41586-020-01975-5
https://www.nature.com/articles/s41586-020-2470-y
