Az Alzheimer-kór napjaink egyik legintenzívebben kutatott neurodegeneratív betegsége, így talán nem is csoda, hogy szinte folyamatosan új és hasznos ismeretekkel gyarapodik a betegségről alkotott képünk. Nemrég a krónikus foggyökérgyulladás kórokozójával talált összefüggések lepték meg a szakembereket, ezúttal pedig egy amerikai kutatócsoport vizsgálatáról számoltak be a legrangosabb lapok, eredményeik szerint a betegség tüneteinek megjelenését egyszerű alvásvizsgálattal is lehet jósolni.
A kutatásba több mint száz, 60 éves kor feletti személyt vontak be, akik egy az öregedéssel kapcsolatos hosszú-távú vizsgálat résztvevői voltak. Tehát nagy mennyiségű, ráadásul eléggé sokféle adatot dolgoztak fel a kutatók: az alvást például elektroenkefalográfia, aktigráfia és önbeszámolók segítségével vizsgálták. Az elektroenkefalográfiával (EEG) az agy idegsejtjei működése közben létrejövő ionáramok által keltett elektromos jeleket rögzítik a hajas fejbőrről, ami központi fontosságú módszer az alváskutatásban. Az aktigráf egy csuklón hordható eszköz, ami a mozgást és a pulzus változásait rögzíti, ezek szintén hozzájárulhatnak az alvás minőségének megítéléséhez.
Az alvás egy igen összetett jelenség, a testünk számos ciklikus élettani változáson megy keresztül minden egyes éjszaka. Az alvásnak szakaszai vannak, amik többé-kevésbé szabályosan váltják egymást és éjszaka során és számos fiziológiai paraméter mentén különböznek egymástól, melyek közül a legjellegzetesebbek az EEG jelekben észlelhetők. Például az elsőként felfedezett gyors szemmozgásos (rapid eye movement – REM) szakaszra a névadó gyors szemmozgások mellett az ébrenlétihez hasonló, magas frekvenciájú EEG regisztrátum jellemző. Ezen kívül még legalább három másik szakasz is elkülöníthető az EEG-ben jelentkező mintázatok alapján, melyek közül a mélyalvás vagy lassú-hullámú alvás mennyisége általában lecsökken az Alzheimer-kóros betegeknél. A mélyalvás során ún. lassú hullámok jelennek meg az EEG jelben, amelyek frekvenciája viszonylag alacsony (1-4 Hz), amplitudójuk pedig magas (~75 µV). Ezen hullámok mennyisége az alvásminőség egyik legmegbízhatóbb mutatója. Az aktigráf által rögzített adatok segítik az alvásszakaszok meghatározását, mivel a REM szakaszban nem fordul elő mozgás és a pulzus is rendszertelenné válik.
A résztvevők otthonukban hat éjszakán át viselték a fejpántot (melyben egyetlen elektróda szolgálta az EEG jelek rögzítését), illetve az aktigráfot. A rögzített alvási paramétereket a kognitív képességeket felmérő tesztek eredményeivel, az agy-gerincvelői folyadékból vett mintával és a képalkotó eljárások (pozitron emissziós tomográfia – PET) eredményeivel vetették össze. A kognitív tesztek az Alzheimer-kór tüneteinek meglétét egyértelműsítik, míg az agy-gerincvelői folyadékban a betegségre jellemző szövettani elváltozásokra utaló anyagok jelenhetnek meg, PET-tel pedig ezek az elváltozások közvetlenül mutathatók ki. Ezek a mutatók az Alzheimer-kór előrehaladottságát számszerűsítik, akár a tünetek kialakulása előtt is.
Az eredmények alapján fordított arányosság áll fenn az Alzheimer-kórra jellemző (az agy-gerincvelői folyadék elemzésével és a képalkotó vizsgálatokkal becsült) szövettani elváltozások mennyisége és a lassú hullámú aktivitás között, vagyis minél nagyobb mennyiségben vannak jelen az elváltozások, annál alacsonyabb a lassú hullámú aktivitás a mélyalvás során. Az alvási EEG-vel nyerhető adatok tehát szintén alkalmasak lehetnek az Alzheimer-kór által okozott kognitív hanyatlás előrejelzésére és ez a módszer lényegesen kényelmesebb a jelenleg e célra rendelkezésre álló technikákhoz képest (az agy-gerincvelői folyadék elemzéséhez gerinccsapolás, a PET-hez pedig radioaktív anyag intravénás beadása szükséges). Amennyiben bebizonyosodik, hogy a lassú hullámú aktivitás megbízható előrejelzője a kognitív hanyatlásnak, az barátságosabbá teheti a klinikai szűrővizsgálatokat és megkönnyítheti az Alzheimer-kórral kapcsolatos további kutatások kivitelezését is.
Ez az írásom az Élet és Tudomány 2019/15. számában jelent meg.
