You are currently viewing Bakteriális fertőzés az Alzheimer-kór hátterében?

Bakteriális fertőzés az Alzheimer-kór hátterében?

Nagy port kavart egy idén januárban publikált kutatás, melynek eredményei arra utalnak, hogy az Alzheimer-kór kialakulásában fontos szerepet játszik egy többnyire a szájüregben tanyázó baktériumfaj.

Az Alzheimer-kór egy neurodegeneratív betegség, ami általában 60 éves kor felett jelentkezik. A populáció több, mint 1%-át érinti, a legjellegzetesebb tünetek között említhetők az emlékezeti, koordinációs, de még az érzelmi zavarok is. Az Alzheimer-kórra jellemző néhány szövettani elváltozás, ezek az amiloid-bétából felépülő, idegsejteken kívül elhelyezkedő lerakódások és a sejtváz felépítésében fontos tau-fehérjékből felépülő, az idegsejteken belül elhelyezkedő kötegek.

Az utóbbi néhány évben sorra jelentek meg az olyan eredmények, melyek szerint az Alzheimer-kór lefolyásában kiemelt szerepe van az immunfolyamatoknak. Az is kiderült, hogy az amiloid béta antimikrobiális hatású peptid, vagyis a kórokozók elleni védelem a feladata. Néhány újabb kutatás pedig a krónikus foggyökérhártya-gyulladással és annak okozójával a Porphyromonas gingivalis nevű baktériummal hozta kapcsolatba az Alzheimer-kórt. A P. gingivalis a krónikus foggyökér-gyulladásban szenvedő betegek szájüregében található, de (alacsonyabb mennyiségben) az egészséges személyek közel negyedének szájüregéből is kimutatható. A rágás vagy a fogmosás során a baktérium bekerülhet a véráramba és így a szervezet más pontjaira is eljuthat. A baktérium ún. gingipainokat termel, amelyek fehérjebontó enzimek, ezek segítik a baktérium elszaporodását a gazdatestben.

Képtalálat a következőre: „porphyromonas gingivalis”
A Porphyromonas gingivalis elektronmikroszkópos képe

Ezeken a friss eredményeken alapult az a kísérletsorozat, ami az Alzheimer-kór és a P. gingivalis kapcsolatának alaposabb feltárását célozta. A kutatók először Alzheimer-kóros betegek agyából származó mintákon próbálták kimutatni a baktérium által termelt gingipainok jelenlétét. Az Alzheimer-kóros betegek agyában lévő gingipainok mennyisége nagyobb volt, mint az egészséges kontrollok agyában mért értékek, ráadásul a gingipainok nagyobb mennyisége együttjárt a tau-kötegek fokozott mennyiségével is. Ezután tíz Alzheimer-kórral diagnosztizált beteg testfolyadékait vizsgálták a kutatók: minden nyálmintában megtalálható volt a P. gingivalis és hét betegnél az agygerincvelői folyadékban is kimutatták.

Mivel a gingipainok fehérjebontó aktivitást mutatnak és a szövettani vizsgálatok szerint gyakran a tau-kötegek közelében helyezkednek el, felmerült, hogy a gingipainok esetleg a tau-kötegeket hasítják. A kutatók sejttenyészeteket fertőztek P. gingivalis-szal, aztán bizonyos idő elteltével olyan fluoreszcensen jelölt antitesteket adtak a mintákhoz, amik a tau fehérjéhez képesek kötni. A fertőzött sejttenyészetekben a tau mennyisége lecsökkent, ami arra utal, hogy a baktériumok valóban bontják a tau-fehérjét.

A kutatók ezek után egereket fertőztek a baktériummal, szájon át. Az állatoknál 6 héttel később az agyban is kimutatható volt a baktérium és egyeseknél az amiloid-béta mennyisége is megnőtt az agyban. Voltak azonban olyan egerek, amelyeket a baktérium egy olyan változatával fertőzték, ami nem volt képes gingipainokat termelni, ezeknél nem növekedett meg az amiloid-béta mennyisége, tehát az amiloid-béta mennyisége is összefüggésben van a baktérium által okozott fertőzéssel. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a P. gingivalis a szájüregből az agybe is eljuthat, ahol kiválthatja az Alzheimer-kórra jellemző mindkét szövettani elváltozást. A kutatók végül a gingipain gátlószereivel kapcsolatos kísérleteiket közölték. Az egyik vegyület rendszeres adagolása megakadályozta a bakteriális fertőzés szövődményeit fiatal egerekben, illetve felnőtt egerekban a hippokampális idegsejtek pusztulását is jelentősen lecsökkentették.

Összességében a kísérletsorozat arra utal, hogy az Alzheimer-kórra jellemző szövettani elváltozások hátterében egy baktérium, a Porphyromonas gingivalis áll. Az eredmények igen meggyőzők, több viszonylag új kutatásra építenek, ráadásul néhány klasszikus megfigyelést is jól magyaráznak: például a Down-szindrómás személyeknél igen fiatalon jelentkeznek az Alzheimer-kór jellegzetes tünetei és a szövettani elváltozások is, emellett a betegeknél viszonylag gyakori a fiatal korban jelentkező, makacs foggyökér-gyulladás. A P. gingivalis által termelt fehérjebontó enzimek működését gátló anyagok hatásosnak bizonyultak a neurodegeneratív folyamatok akadályozásában és ezeknek már a klinikai tesztelése is folyamatban van. Meglehet, hogy a gyógyíthatatlan neurodegeneratív betegség gyógyítható bakteriális fertőzéssé változik az orvosi szakkönyvekben, de ehhez még további megerősítő eredmények szükségesek.

Ez az írásom az Élet és Tudomány 2019/11. számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás?