Robot alkalmazásával ért el bíztató eredményeket autizmus-spektrum zavaros gyerekek szociális készségeinek fejlesztésében egy amerikai kutatócsoport. Munkájukról a Science Robotics lapjain megjelent cikkükben számoltak be.

Az autizmus-spektrum zavar egy idegfejlődési zavar, amit egyrészt a korlátozott, repetitív viselkedés, másrészt a társas képességek alacsony szintje jellemez, bár ezek különböző súlyossággal jelennek meg a betegeknél. A szociális képességek fejlesztése központi kérdés a kezelésben, azonban nagyon megerőltető lehet a gondviselők számára. A foglalkozásokat újabban robotokkal igyekeznek megkönnyíteni és korábbi tapasztalatok alapján az autizmus-spektrum zavaros gyerekek kifejezetten élvezik a robottokkal való interakciót. Egy amerikai kutatócsoport egy teljes hónapon át tartó vizsgálatot végzett egy saját fejlesztésű rendszerrel, hogy kiderítsék hosszú távon is hatásosak lehetnek-e a robotok az autizmus-spektrum zavaros gyerekek társas készségeinek fejlesztésében.

A rendszer része volt egy robot, egy kamera, egy számítógép és egy érintőképernyős monitor. A robot nagyjából 30 cm magas volt, a feje és a teste külön, 360 fokban volt képes elfordulni. A robot animált szemeivel például pislogott, a természetesebb hatás érdekében. A feladatok során a robotban lévő hangszórókon érkeztek az utasítások, a robot pedig szemkontaktust vett fel a gyerekekkel vagy a gondviselővel, illetve a monitor felé fordult, az adott helyzetnek megfelelően (a robotot a kamera segítségével tájolták).

A gyerekek és gondviselőjük napi fél órában használták a rendszert és különböző játékos feladatokat oldottak meg. Az egyik során például képeken ábrázolt társas helyzeteket kellett értelmezni a gyerekeknek, és ki kellett találni, milyen érzelmet élhetnek át a képeken szereplő személyek. Egy másikban rakétát kellett építeniük, amit a gondviselő nem látott, majd úgy leírni a kinézetét, hogy a gondviselő maga is össze tudja állítani ugyanazt a rakétát. A legtöbb feladat nehézsége a gyerekek teljesítményéhez igazodott.

A kutatásban összesen 12, 6-12 éves, autizmus-spektrum zavarral diagnosztizált gyermek és gondviselőik vettek részt. A kutatók a játékokon nyújtott teljesítményt, az interjúk során mutatott viselkedést és a gondviselők értékeléseit elemezték. A játékokon nyújtott teljesítmény jelentősen javult a 30 nap alatt. Az interjúk közben például azt pontozták, hogy mennyire követik a tekintetüket a gyerekek, felfigyelnek-e a nevük hallatán és viszonozzák-e a köszönést. Ezek az interjúk több alkalommal is megismétlődtek és a 30 napos gyakorlás után az ezeken elért pontok száma is megnövekedett. A gondozók értékelései is összhangban voltak ezekkel az eredményekkel: a gyerekek többször vették fel a szemkontaktust és többet kommunikáltak, velük és más személyekkel is.

A tanulmány egyelőre csak tapogatózásnak tekinthető, módszertanilag nem áll stabil lábakon, de ezt a kutatók sem próbálják véka alá rejteni, további, jobban strukturált kísérletek várhatók a rendszerükkel. A cikkben azt is kihangsúlyozzák, hogy a napi 30 perces, 30 napig tartó tréninghez készült programok valószínűleg nem lennének alkalmasak ettől hosszabb időszakot felölelő képzéshez, mivel valószínűleg ráunnának a résztvevők. Az ember-robot interakción alapuló projekteknek egyébként az egyik legnagyobb kihívása, hogy hosszú távon is érdekes interakciókra képes automatákat hozzanak létre. Mindenesetre érdemes figyelni a területet, ugyanis a sajátos nevelési igényű gyerekek készségfejlesztésén kívül akár az oktatás egészére hatással lehetnek az előrelépések.