Egy mesterséges Alzheimer-kór modell, az alvásnyomás molekuláris biológiájának részletei és egy új elképzelés a tudatkutatásban.

Alzheimer-kór

Egy amerikai kutatócsoport őssejtek segítségével készített egy új mesterséges Alzheimer-kór modellt. Modern géntechnológiai módszerekkel akár emberi bőrmintából is létrehozhatók őssejtek, melyek szaporíthatók és további ‘terelgetéssel’ idegsejtekké és különféle gliasejtekké alakíthatók. Már korábban is sikerült modellezni az Alzheimer-kórra jellemző szövettani elváltozások egy részét, az új modellben azonban a gyulladást is képesek voltak reprodukálni a kutatók. Az eredmények megerősíteni látszanak azt az elképzelést, hogy az Alzheimer-kórra jellemző idegsejt pusztulást elsősorban a klasszikus szövettani elváltozások hatására beinduló immunválasz okozza. A szerzők egy videót (Supplementary Video 7 – letölthető!) is csatoltak a publikációhoz, amin egy pirosan fluoreszkáló mikroglia, egy zölden fluoreszkáló idegsejt nyúlványát metszi át.

Alvásnyomás

Az alvásnyomás az ébrenlét során fokozódó alvási kényszer, ami a napszaki ritmus mellett az alvás egyik fő szabályozója. Az utóbbi néhány évtizedben egyre több eredmény támasztja alá, hogy az adenozin felgyülemlésének kiemelt szerepe van az alvásnyomás kialakításában. Az adenozin az ATP bontásával keletkezik, ami a sejtekben zajló folyamatok nagyrészéhez szükséges. Egy japán kutatócsoport frissen publikált eredményei szerint, az adenozin közvetve több olyan fehérje működését befolyásolja, amik az idegsejtek közti jelátvitelt teszik lehetővé. Ez jó magyarázata lehet a fáradtsággal járó tüneteknek: az idegsejtek közti kommunikáció egyre kevésbé hatékony az ébren töltött órák számának növekedésével, így az ezen alapuló kognitív funkciók is leromlanak.

Tudatkutatás

A tudatos élmények idegrendszeri háttere az idegtudomány talán legizgalmasabb kérdése, ezzel kapcsolatban látott napvilágot egy érdekes új eredmény. A szakemberek zöme eddig úgy gondolta, hogy a tudatos észleléshez az kell, hogy kialakuljon egy stabil neurális aktivációs mintázat az agyban, vagyis bizonyos idegsejtek nagyjából szinkronban tegyék a dolgukat. Ha például egy képet nézünk, akkor a képnek megfelelő aktivációs mintázat (a kép neurális reprezentációja) egészen addig fenn kellene maradjon, amíg azt nézzük. Az új eredmény szerint azonban, a tudatos észlelést kísérő neurális aktivitás sokkal inkább változékony, mint stabil. Szóval az idegrendszer működése még egy fokkal komplikáltabb, mint eddig hittük.

A témákról bővebben az Élet és tudomány következő hetekben megjelenő számaiban (is) olvashatsz!