Egy új eredmény szerint a hippokampuszban jutalmakra érzékeny idegsejtek is találhatók, ilyenekről eddig nem tudtunk.

A hippokampusz az egyik legintenzívebben vizsgált agyterület, amit elsősorban viszonylag egyszerű struktúrájának köszönhet. Ez a népszerűség az elmúlt néhány évtizedben több fontos felfedezést eredményezett a hippokampusz funkciójával kapcsolatban, kiderült például, hogy alapvető szerepe van az emlékezésben és a tájékozódásban is.

Ez utóbbi funkcióhoz szükségesek a helysejteknek nevezett hippokampális neuronok, melyek akkor aktiválódnak, amikor a kérdéses hippokampusz tulajdonosa a tér egy adott részében helyezkedik el. Például jelen pillanatban a szobám dél-nyugati sarkában ülök és ahhoz, hogy ezt ilyen biztonsággal tudjam állítani, szükséges a hippokampuszomban lévő megfelelő helysejtek aktivitása. A helysejtek tehát valami módon részt vesznek a fizikai környezettel kapcsolatos ismereteink leképezésében, ezt úgy is mondják, hogy a fizikai környezet mentális reprezentációját, egy kognitív térképet hoznak létre.

Egy új kutatás szerint a hippokampusz helysejtjeinek közvetlen közelében előfordulnak olyan sejtek is, amik a jutalmakat kódolják. A vizsgálatban szomjas egerek jártak be egy virtuális teret, melynek egy bizonyos pontján vízhez jutottak. A virtuális teret az egér elé vetítik, az egér pedig egy sűrített levegővel lebegtetett golyón mozog (így). Erre az elrendezésre azért van szükség, mert a navigáció során zajló idegi aktivitást egy mikroszkóp segítségével tudják követni a kutatók, ehhez viszont az állatnak egy helyben kell maradnia. Az idegsejtek aktivitásának monitorozásához kalcium-érzékeny fluoreszcens festéket juttatnak a sejtekbe, mert az idegi aktivitás kalcium-ion koncentráció növekedéssel jár együtt, ennek hatására pedig fluoreszkálnak a festékmolekulák (ez valahogy így néz ki a mikroszkóp alatt).

A kutatók azt találták, hogy a hippokampusz egyes sejtjei mindig akkor tüzelnek, amikor az állat jutalmat, vagyis vizet kap. Tehát ezek a sejtek nem a tér egy bizonyos pontját, hanem a jutalmat kódolják. A navigáció bizonyos modelljei szerint, pontosan ilyen válaszmintázatot produkáló sejtek kellenek a hasznos helyek megjegyzéséhez és a későbbi odataláláshoz, ez az eredmény tehát támogatja ezeket az elképzeléseket. Az eredmény bizonyára számos újabb vizsgálatot fog szülni, amik remélhetőleg segítenek megérteni az emlékezeti és navigációs folyamatok neurális alapjait.